Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek istenek hatalma
Pál levele a kolosséiakhoz 1 : 16
16 s aki által Isten a mindenséget teremtette: a mennyei és földi lényeket, láthatókat és láthatatlanokat, a szellemi uralkodókat, fejedelmeket, hatalmasokat és kormányzókat. Mindezeket Isten a Fia közreműködésével, és a Fia számára teremtette.
A krónikák első könyve 29 : 11
11 Örökkévaló, tiéd minden nagyság, hatalom, dicsőség, győzelem és méltóság! Tiéd minden, ami a Mennyben és a Földön van! Örökkévaló, tiéd a királyi uralom, téged illet a felmagasztalás, hiszen te vagy a forrása és a feje mindennek!
Mózes második könyve 14 : 14
14 Semmit sem kell tennetek, csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!”
A zsidókhoz írt levél 10 : 35
35 Ezért hát őrizzétek meg ezt a bátorságot és hitet, mert nagy jutalom vár rátok!
János evangéliuma 14 : 26
26 Később azonban majd az a Segítő — a Szent Szellem — fog megtanítani titeket mindenre, akit az Atya küld hozzátok, hogy engem képviseljen. Ő majd emlékeztet titeket mindenre, amit nektek mondtam.
Mózes első könyve 1 : 1
1 Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik.
A zsoltárok könyve 28 : 7
7 Ő az én erőm és védelmezőm, benne bízom! Megsegített engem, ezért vigadok, énekemmel dicsérem őt!
A példabeszédek könyve 3 : 5 – 6
5 Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után!
6 Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!
Mózes első könyve 1 : 1 – 31
1 Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik.
2 A föld kaotikus, lakatlan és üres volt, a mélységet sötétség borította be. De Isten Szelleme ott lebegett a mélységes vizek fölött.
3 Parancsolt Isten: „Legyen világosság!” — és fölragyogott a világosság.
4 Akkor Isten megvizsgálta a világosságot, és örömét lelte benne. Majd elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
5 Azután elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az első nap.
6 Azután ismét parancsolt Isten: „Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza a vizeket egymástól!”
7 Így teremtette Isten a boltozatot, amely elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat fölötti vizektől — és úgy is lett.
8 Majd elnevezte a boltozatot égnek. Leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a második nap.
9 Azután ismét parancsolt Isten: „Gyűljön össze az ég alatt minden víz egy helyre, és váljon láthatóvá a szárazföld!” — és úgy is lett.
10 Majd elnevezte a szilárd alapzatot szárazföldnek, az összegyűlt vizet pedig tengernek. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.
11 Azután ismét parancsolt Isten: „Sarjadjon ki a földből mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van!” — és úgy is lett.
12 A földből kihajtott mindenféle zöldellő növény: magot termő lágyszárú növények és gyümölcsfák, amelyek termésében szintén mag van. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.
13 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a harmadik nap.
14 Azután ismét parancsolt Isten: „Legyenek világító égitestek az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, szolgáljanak jelekül, és mutassák meg a kijelölt időket , napokat és éveket!
15 Ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsák meg a földet!” — és úgy is lett.
16 Így alkotta Isten a két nagy világító égitestet: az erősebb fényűt, hogy nappal uralkodjon, és a gyengébb fényűt, hogy éjjel uralkodjon. Megalkotta a csillagokat is.
17 Isten helyezte ezeket az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre,
18 hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy válasszák el a világosságot a sötétségtől. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.
19 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a negyedik nap.
20 Azután ismét parancsolt Isten: „Mindenfajta vízi élőlény nyüzsögjön a vizekben! A föld felett, az ég boltozatán repdessenek szárnyas élőlények!”
21 Így teremtette Isten a nagy víziállatokat és mindenféle egyéb vízi élőlényt, amelyek élnek, mozognak, és tömegesen nyüzsögnek a vízben. Teremtett mindenféle repülő szárnyas állatot is. Akkor Isten megvizsgálta, amit teremtett, és örömét lelte benne.
22 Majd megáldotta őket: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, és népesítsétek be a tenger vizét! A szárnyas állatok is sokasodjanak, és terjedjenek el a földön!”
23 Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt az ötödik nap.
24 Azután ismét parancsolt Isten: „Hozzon elő a föld mindenfajta szárazföldi állatot : háziállatokat, kisebb és nagyobb vadállatokat!” — és úgy is lett.
25 Így alkotott Isten mindenféle nagyobb vadállatot, háziállatot és kisebb állatot. Akkor Isten megvizsgálta, amit alkotott, és örömét lelte benne.
26 Szólt Isten: „Alkossunk embert , aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi. Uralkodjon a tenger halain, az ég madarain és a háziállatokon. Uralkodjon az egész földön és a kisebb állatokon, amelyek a földön mozognak!”
27 Megteremtette hát Isten az embert, aki hasonlít hozzá. Úgy teremtette, hogy olyan legyen, mint ő. Férfinak és nőnek teremtette őket.
28 Azután megáldotta őket: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, és vegyétek birtokba! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a többi állatokon, amelyek a földön élnek és mozognak.”
29 Még azt is mondta nekik Isten: „Nézzétek! Nektek adok az egész földön minden magot termő növényt és minden gyümölcsfát, amelynek termésében mag van — ezek fognak táplálni benneteket.
30 A föld összes állatainak pedig a zöldellő növényeket adom táplálékul. A mezei vadaknak, az égi madaraknak, és minden egyéb szárazföldi állatnak, amelyben az élet lehelete van, odaadtam a föld összes zöld növényét, hogy azt egyék.”
31 Akkor Isten megvizsgált mindent, amit létrehozott, és nagyon jónak találta. Majd leszállt az este, azután felvirradt a reggel — ez volt a hatodik nap.
Péter második levele 3 : 8 – 13
8 Csak azt az egyet ne felejtsétek el, szeretett testvéreim, hogy az Úrnál egy nap annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap!
9 Az Úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják. Nem várakoztat bennünket, hanem ő vár ránk türelmesen, hiszen nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt kívánja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkozását és hozzá forduljon.
10 Bizony, eljön az Úr Napja, de úgy fog megérkezni, mint a tolvaj! Akkor az ég recsegve-ropogva eltűnik, az elemek elégnek a tűzben, a föld pedig megég mindazzal együtt, amit az emberek hoztak létre.
11 Ha pedig mindezek így el fognak pusztulni, gondoljátok meg, hogyan éljetek! Szánjátok oda magatokat Istennek, szent és istenfélő életre!
12 Várva várjátok, sőt siettessétek Isten Napjának eljövetelét! Azon a Napon tűzben pusztul el az ég, és az elemek szétolvadnak a hőségben.
13 Isten ígérete szerint azonban Új Eget és Új Földet várunk, ahol igazságosság fog uralkodni.
Ézsaiás próféta könyve 21 : 1 – 17
1 Súlyos kijelentés a tengerparti sivatag ellen: Mint pusztító forgószél, mint homokvihar a forró déli vidék felől, úgy közeledik valami a sivatagból, a félelmetes föld felől.
2 Rémületes látomásban láttam ezt: Árulókat láttam, akik árulásra készülnek, és pusztító hadsereget, amely zsákmányolni akar. Élám, indulj a harcba! Média, ostromold meg a várost! Azt mondja az Örökkévaló: „Minden szenvedésnek véget vetek!”
3 A látomás miatt gyötrelem fogott el, bensőm megtelt fájdalommal. Mint vajúdó asszonyt a szülési fájdalmak, engem is kínok görnyesztenek. Rémítő, amit hallok, szörnyű, amit látok: rettenetes!
4 Rémület fog el, a félelemtől remegek, még az alkony kedves órája is rettegéssel tölt el.
5 Kiáltozva futkosnak ide-oda: „Lakomához terítsetek, készüljetek, hozzatok díszes szőnyegeket! Egyetek, igyatok, dőzsöljetek!” Mások kiáltanak: „Állítsatok a toronyba őrszemet! Keljetek fel a lakomától, vezérek, készüljetek a harcra!”
6 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Állíts a város falára őrszemet, hogy amit lát, jelentse!
7 Figyeljen éberen, feszülten figyeljen: lát-e lovas csapatokat, vagy szamáron, tevén nyargalókat!”
8 Kiáltott az őrszem, mint egy oroszlán: „Uram, őrhelyemen állok naponta, őrt állok minden éjjel!”
9 Nézd, lovas szekér jön, és lovasok kísérik. Hírt hoznak, s jelentik: „Elesett Babilon, elesett! Bálványszobrai mind a földön hevernek, összetörve!”
10 Jaj, népem! Hogy összetörtek és letiportak téged! Amit az Örökkévalótól, a Seregek Urától, Izráel Istenétől hallottam, azt mondtam el neked.
11 Súlyos kijelentés Dúmáról: Széírből kiált valaki: „Őrszem, mennyi telt el az éjszakából? Őrálló, meddig tart még az éj?”
12 Felelt az őrszem: „Eljön majd a hajnal, de még éjszaka van. Kérdezhettek még, ha akartok, de majd ha visszatértek.”
13 Súlyos kijelentés Arábiáról: Töltsétek az éjszakát valamelyik oázisban, Arábia sivatagában! Rejtőzzetek el a bozótosban, Dédán karavánjai!
14 Témá lakosai, hozzatok vizet a szomjazóknak, adjatok kenyeret a menekülőknek!
15 Mert kivont kard elől futnak ők, felvont íj elől, súlyos harcokból menekülnek.
16 Ezt mondta nekem az Úr: „Egy éven belül, ahogy a béresek számolják az időt, Kédár törzsének minden dicsősége elvész.
17 Bizony, kevesen maradnak életben Kédár hős harcosai közül, vitéz íjászaiból alig maradnak” — az Örökkévaló, Izráel Istene mondta ezt.
A példabeszédek könyve 3 : 1 – 35
1 Fiam, ne felejtsd el, amire tanítalak, vésd szívedbe parancsaimat,
2 mert megszaporítják napjaidat és életed éveit, jólétet és békességet hoznak neked!
3 A szeretetet és hűséget soha el ne hagyd, kösd magadra, mint nyakláncot, vésd a szívedbe őket!
4 Akkor Isten és az emberek egyaránt szeretni fognak, és megbecsülnek.
5 Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után!
6 Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!
7 Ne képzeld magad túl okosnak, hanem tiszteld és féld az Örökkévalót, a gonosznak pedig fordíts hátat!
8 Egészség lesz ez a testednek, s még a csontjaid is felüdülnek.
9 Tiszteld az Örökkévalót vagyonodból, minden jövedelmed színe-javából,
10 akkor gabonával telik meg éléskamrád, szőlőprésed mustot áraszt!
11 Fiam, mikor az Örökkévaló figyelmeztet és fegyelmez, ne utasítsd el, ne sértődj meg, ha helyreigazít!
12 Mert akit szeret az Örökkévaló, azt helyreigazítja és megfegyelmezi, mint apa a fiát, akit nagyon szeret.
13 Boldog, aki megtalálta a bölcsességet, áldott, aki értelmet talált!
14 Mert ez több hasznot hoz, mint az ezüst, értékesebb, mint a színarany,
15 drágább, mint a rubin, kívánatosabb, mint bármi más!
16 A bölcsesség jobbjában hosszú élet van, bal kezében gazdagság és dicsőség,
17 útjai gyönyörűségesek, jólétre és békességre vezetnek.
18 Élet fája a bölcsesség annak, aki megragadja, és akik magukhoz ölelik, milyen boldogok!
19 Az Örökkévaló bölcsességgel teremtette a Földet, és értelemmel feszítette ki az eget,
20 tudásával hasította fel a mélységet, és zúdított esőt a fellegekből.
21 Fiam, ne téveszd a szemed elől, ragaszkodj a bölcsességhez és megfontoltsághoz,
22 mert ezek éltetik a lelkedet, nyakadat aranylánccal ékesítik!
23 Akkor biztos léptekkel járhatsz utadon, s nem botlasz meg soha,
24 ha lefekszel, nem félsz semmitől, nyugodtan alszol, és álmod könnyű,
25 nem rettegsz váratlan bajoktól, sem a pusztító vihartól, amely a gonoszokra zúdul,
26 mert az Örökkévaló maga nyújt neked biztonságot, s megóvja lábadat a csapdáktól.
27 Ne késlekedj jót tenni a rászorulóval, ha módod van rá, hogy adj!
28 Ne mondd szomszédodnak, ha nálad van, amit kér: „Jöjj vissza holnap, majd akkor adok!”
29 Ne tervezz rosszat szomszédod ellen, aki bizalommal van irántad!
30 Ne pereskedj ok nélkül azzal, aki nem bántott téged!
31 Ne irigyeld, aki erőszakos, s ne kövesd a példáját soha,
32 mert az Örökkévaló utálja a gonoszokat, de az igazakat bizalmába fogadja!
33 Az Örökkévaló megátkozza a gonosz ember családját, de megáldja az igazak otthonát.
34 Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz, de jóindulattal van az alázatosak iránt.
35 A bölcsek dicsőséget örökölnek, a magabiztos ostobák pedig megszégyenülnek.
Júdás levele 1 : 3
3 Szeretett testvéreim, a közös üdvösségünkről szerettem volna írni nektek. Azonban most mégis szükséges, hogy valami másról írjak. Arra biztatlak benneteket, hogy teljes erővel harcoljatok azért, hogy amiben hiszünk, azt meg tudjátok őrizni — azokat a tanításokat, amelyeket Isten egyszer és mindenkorra az övéinek adott!
Leave a Reply