Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek honvágy
Pál második levele a korinthusiakhoz 1 : 3 – 7
3 Áldott legyen az Isten — Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja —, akinek irgalma bőséges, és aki minden vigasztalás és bátorítás forrása.
4 Ő biztat és bátorít bennünket minden bajban, hogy mi is meg tudjunk vigasztalni és erősíteni másokat, amikor ők vannak bajban. Ugyanúgy bátorítjuk őket, ahogyan Isten is megerősített bennünket.
5 Mert amilyen bőségesen kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, ugyanolyan bőséges megerősítést is kapunk Krisztus által.
6 Amikor bajok vesznek körül bennünket, az a ti megerősödésetek és üdvösségetek miatt van. Amikor viszont bátorítást kapunk, az is a ti javatokra szolgál, és nektek is vigasztalást jelent, hogy legyen erőtök türelmesen elviselni ugyanazokat a szenvedéseket, amelyek minket is érnek.
7 Biztosak vagyunk benne, hogy amint a szenvedéseinkben társaink vagytok, úgy a vigasztalásunkból is részesedni fogtok.
Pál levele a filippiekhez 4 : 6 – 7
6 Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van!
7 Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Ézsaiás próféta könyve 26 : 3 – 4
3 Megőrzöd őket teljes békességben, mert szívük állhatatosan bízik benned, Örökkévaló!
4 Bízzatok hát benne örökké, mert Jah Jahve a Kősziklánk örökké!
A prédikátor könyve 3 : 1 – 22
1 Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak az ég alatt.
2 Ideje van a megszületésnek, ideje a meghalásnak. Ideje van a vetésnek, ideje az aratásnak.
3 Ideje van a megölésnek, ideje a meggyógyításnak. Ideje van a lerombolásnak, ideje a felépítésnek.
4 Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek. Ideje van a gyásznak, ideje a táncnak.
5 Ideje van a kövek szétszórásának, ideje a kövek összegyűjtésének. Ideje van az ölelésnek, ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
6 Ideje van a megkeresésnek, ideje az elvesztésnek. Ideje van a megőrzésnek, ideje az eldobásnak.
7 Ideje van az eltépésnek, ideje a megvarrásnak. Ideje van a hallgatásnak, ideje a szólásnak.
8 Ideje van a szeretetnek, ideje a gyűlöletnek. Ideje van a háborúnak, ideje a békének.
9 Mi haszna van az embernek abból, hogy keményen dogozik és töri magát?
10 Láttam azokat a feladatokat, amelyeket Isten adott a halandóknak, hogy fáradozzanak velük.
11 Isten mindig mindent a megfelelő időben cselekszik — ezt még szemlélni is gyönyörűség! Ő adott az embernek képességet arra, hogy gondolkodjon a világról — mi azonban soha nem tudjuk teljes egészében felfogni, amit Isten cselekszik.
12 Arra jutottam, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él.
13 Tehát egyen-igyon, élvezze a munkáját és annak gyümölcsét, s ne feledje, hogy mindez Isten ajándéka!
14 Azt is fölismertem, hogy minden, amit Isten tesz, örökre megmarad. Senki sem tehet hozzá, de el sem vehet abból semmit, mert amit Isten cselekszik, az teljes és örök. Mindezt pedig azért teszi, hogy féljék és tiszteljék őt.
15 Ami most történik, már régóta megvan, és ami a jövőben fog történni, az már megtörtént a múltban is. Isten újra előhozza azt, ami már elmúlt.
16 Láttam azt is itt a földön, hogy a bíróságnak igaz ítéletet kellene hozni, de a bírák igazságtalanok. Ahol igazságot kellene szolgáltatni, ott igazságtalanságot művelnek.
17 De azután ezt gondoltam: Isten ítéletet tart mind az igazak, mind a gonoszok fölött, hiszen megvan a kijelölt ideje minden földi dolog és tett megítélésének.
18 Azt gondoltam: Isten így teszi próbára és válogatja ki az embereket, és így bizonyítja be, hogy nélküle nem különbek az állatoknál.
19 Hiszen ugyanaz a sors vár emberre és állatra. Meghal az egyik is, meghal a másik is. Mert egyiket is, másikat is ugyanaz az életadó lehelet élteti. Mikor azonban meghalnak, nincs semmi különbség az élettelen ember és állat között! Bizony, ez is mind hiábavalóság!
20 Mindegyik ugyanarra a helyre jut, mert mindkettő a föld porából lesz, és végül ugyanúgy porrá lesz az ember is, az állat is.
21 Ugyan ki a megmondhatója, hogy az ember éltető lehelete halála után felfelé száll-e, s vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e a földbe?
22 Arra jutottam tehát, hogy nem tehet az ember jobbat, mint hogy örömet találjon a munkájában és annak gyümölcsében — mert ez jutott neki ebben az életben. Mert ugyan ki tudna bennünket visszahozni, hogy láthassuk, mi történik itt, miután meghaltunk?
Jeremiás siralmai 3 : 22 – 24
22 Az Örökkévaló kegyelme, hogy még élünk, mert hűséges szeretete soha nem fogy el!
23 Sőt, megújul minden reggel! Bizony, nagy a te hűséged, Uram!
24 Te vagy örökségem, Örökkévaló — mondja a lelkem —, ezért benned bízom, benned reménykedem!
Ézsaiás próféta könyve 66 : 13
13 Bizony, megvigasztallak titeket, mint anya gyermekét, megvigasztallak azzal, amit Jeruzsálemmel teszek!
A zsoltárok könyve 121 : 1 – 8
1 „A Templomba felvezető ének.” Felnézek a hegyekre: vajon honnan jön számomra segítség?
2 Az Örökkévaló küld nekem segítséget, a Menny és Föld Teremtője!
3 Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon, szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!
4 Bizony, ő vigyáz Izráelre, nem szunnyad, nem alszik el!
5 Az Örökkévaló vigyáz rád, ő védelmez téged jobb felől,
6 hogy ne ártson neked sem nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól, bizony, megőrzi lelkedet!
8 Az Örökkévaló őriz téged, mikor elindulsz, és mikor hazatérsz, ő véd most és ezentúl örökké.
A zsoltárok könyve 23 : 1 – 6
1 Dávid zsoltára. Az én pásztorom az Örökkévaló! Minden jóval ellát engem:
2 dús legelőin megpihentet, friss patakokhoz terelget,
3 felüdíti lelkem, és az igazságosság útján vezet, jóságos természete szerint.
4 Bizony, még ha a halál árnyékában, sötét és mély völgyeken kell is átmennem, akkor sem félek a gonosztól, mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy. Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.
5 Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom, mint szívesen látott vendéged előtt. Bizony, színig töltöd poharam!
6 Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek, az Örökkévaló házában lakom, egész életemben.
Márk evangéliuma 10 : 29 – 30
29 Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: mindenki, aki értem és az örömhírért elhagyta otthonát, testvéreit, apját, anyját, gyerekeit, szántóföldjét,
30 az százszor annyit kap vissza még ebben a világban: otthont, testvért, anyát, gyermekeket, szántóföldeket. Ugyanakkor üldözésben is része lesz, a következő korszakban pedig örök életet kap.
A zsidókhoz írt levél 13 : 5 – 6
5 Tartsátok távol magatoktól a pénz utáni vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta: „Sohasem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra.”
6 Ezért bizalommal mondhatjuk: „Az Örökkévaló megsegít engem, nem félek. Ember mit árthat nekem?”
A zsoltárok könyve 33 : 4
4 Mert az Örökkévaló szava igaz, minden tette hűségét bizonyítja.
A zsoltárok könyve 119 : 54
54 Mint az énekek, olyanok számomra törvényeid, mikor idegen országban vándorolok.
Leave a Reply