Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek bízz Istenben
A zsoltárok könyve 9 : 10
10 Ezért bíznak benned, akik igazán ismernek téged, mert te, Örökkévaló, nem hagyod el, aki hozzád fordul segítségért.
Pál levele az efezusiakhoz 1 : 3
3 Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki Krisztusban megáldott bennünket minden szellemi áldással a Mennyben.
Pál levele a rómaiakhoz 15 : 13
13 Isten, aki a reménység forrása, csordultig töltsön be titeket örömmel és békességgel — a benne való hitetek által — s így a Szent Szellem erejében a reménységetek is túláradóan bőséges legyen!
A zsoltárok könyve 31 : 14 – 15
14 Mégis benned bízom, Örökkévaló! Azt mondom: te vagy Istenem!
15 Életem a kezedben van, ments meg ellenségeim kezéből, üldözőimtől!
Malakiás próféta könyve 3 : 6
6 „Mert én, az Örökkévaló nem változom meg, ti pedig ma is olyanok vagytok, mint ősapátok, Jákób!
Jakab levele 4 : 7
7 Adjátok hát oda magatokat Istennek, és engedelmeskedjetek neki! Ugyanakkor álljatok ellen a Sátánnak, és ő el fog futni tőletek!
Márk evangéliuma 5 : 36
36 Jézus azonban meghallotta, amit mondtak, és így biztatta Jairust: „Ne rémülj meg, csak higgy!”
János első levele 4 : 16
16 Mi pedig megismertük és tapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, ezért bízunk ebben a szeretetben. Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és Isten is él benne.
A zsidókhoz írt levél 11 : 1 – 40
1 Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.
2 Hitük miatt voltak olyan kedvesek Isten számára mindazok, akik a régi korokban hitben előttünk jártak.
3 Hitünk által értjük meg, hogy a világmindenséget Isten a kimondott szava által teremtette, és hogy a láthatókat a láthatatlan dolgokból hozta elő.
4 Hite által vitt Istennek Ábel olyan áldozatot, amelyet Isten szívesen fogadott, s amely jobb volt, mint Kain áldozata. Így lett Ábel Isten számára elfogadhatóvá. Bár Ábel meghalt, a hite által még ma is szól hozzánk!
5 Énókot a hite miatt emelte fel Isten magához a földről. A földön többé senki sem találta Énókot, aki sohasem találkozott a Halállal. Az Írások azt mondják róla, hogy még mielőtt Isten felvitte volna, Énók megbizonyosodott arról, hogy Isten a kedvét leli benne.
6 Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.
7 Isten előre figyelmeztette Nóét azokról a közelgő dolgokról, amelyeket akkor még nem lehetett látni. Nóé pedig hittel fogadta Isten szavát, és istenfélelemmel engedelmeskedett: felépítette a Bárkát mind saját maga, mind a családja megmentésére. Ezzel a tettével egyrészt rábizonyította a kortársaira a hitetlenségüket, másrészt pedig méltónak bizonyult arra, hogy az Istenben való hite és bizalma alapján Isten elfogadja őt.
8 Ábrahám is a hite által engedelmeskedett, amikor Isten hívta, hogy költözzön egy másik országba. Elindult, bár fogalma sem volt róla, hol van az az ország, csak azt tudta, hogy Isten neki ígérte örökségül.
9 Miután odaért, ugyancsak a hite által lakott azon a megígért földön, de csak úgy, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette.
10 Azért vándorolt, mert hittel várta azt a várost, amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített.
11 Sárának egészen addig még nem született gyermeke, és már túl öreg volt ahhoz, hogy szüljön. Ábrahám hite által Sára mégis képessé vált arra, hogy gyermeket foganjon és szüljön. Ugyanis Isten ezt előre megígérte Ábrahámnak, aki teljesen megbízott benne.
12 Így történt, hogy ettől az egyetlen férfitől, Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek.
13 Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg, de életükben nem kapták meg mindazt, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek jövendő beteljesülésének. Nyíltan megvallották, hogy idegenek és jövevények, akik csak átutazóban vannak a Földön.
14 Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat.
15 Mert, ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek oda.
16 Ők azonban sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy őt Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezzék, mert valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!
17 [17-18] Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy a fiát, Izsákot az oltárra tegye. Isten ezzel tette próbára Ábrahámot, hiszen azt mondta neki: „Izsákon keresztül származnak majd az utódaid.” Bár ezt ígérte neki, Ábrahám mégis kész volt arra, hogy egyetlen fiát feláldozza.
18
19 Ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten még a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Amikor Isten megállította Ábrahámot, és nem engedte, hogy Izsákot ténylegesen feláldozza, az valóban olyan volt, mintha Izsák feltámadt volna.
20 Izsák is a hite által nézett a messzi jövőbe, amikor megáldotta a fiait, Jákóbot és Ézsaut.
21 A haldokló Jákób is hittel áldotta meg József mindkét fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott.
22 Élete végén József is hittel beszélt arról, hogy Izráel népe majd egyszer ki fog vonulni Egyiptomból, és még arról is rendelkezett, hogy akkor majd hová temessék el a csontjait.
23 Hitük által bátorodtak fel Mózes szülei, hogy újszülött fiukat három hónapos koráig rejtegessék, hiszen látták, milyen gyönyörű a kis Mózes, és nem féltek a király parancsának ellene szegülni.
24 Amikor Mózes felnőtt, hite által utasította vissza, hogy a fáraó leánya gyermekének tekintsék.
25 Inkább vállalta a közösséget Isten népével, és velük együtt a szenvedést is, mint hogy Egyiptomban a bűn pillanatnyi örömeit élvezze.
26 A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt.
27 Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan.
28 Mózes hittel készítette el a páskabárányt és kente be az ajtófélfákat vérrel, hogy a Pusztító ne nyúlhasson Izráel elsőszülött fiaihoz.
29 Hit által tudott az egész nép is átkelni a Vörös-tengeren, amikor Mózes vezette őket. Úgy mentek át a tengeren, mintha csak a szárazon jártak volna! Amikor pedig az egyiptomiak is megpróbálták ugyanezt, mind belefulladtak a tengerbe.
30 Izráel népének a hite által dőltek le Jerikó falai, miután hét napon keresztül körüljárták a várost.
31 Hite miatt menekült meg Ráháb, a prostituált: nem ölték meg, mint a többi engedetlent. Ráháb ugyanis jó szívvel befogadta a házába az izráeli kémeket.
32 Szükség van-e még további példákra? Nincs elég idő, hogy Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról is beszéljek.
33 Nekik valóban erős hitük volt! Hitük által országokat hódítottak meg, igazságosan uralkodtak, megkapták Isten ígéreteit, bezárták az oroszlánok száját,
34 eloltották a dühöngő tüzet, megmenekültek a kard általi haláltól, felerősödtek a gyengeségből, hősökké lettek a csatában és megfutamították az ellenséges seregeket.
35 Asszonyok a hitük által visszakapták halottaikat, akik újra életre keltek. Másokat megkínoztak, mert visszautasították a szabadulást, hogy majd jobb feltámadásban legyen részük.
36 Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak.
37 Voltak, akiket kövekkel dobáltak halálra, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg. Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, és szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket.
38 Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. Rájuk nem volt méltó a világ!
39 Bár a hitük miatt mindannyian kedvesek voltak Isten számára, mindeddig még nem kapták meg, amit Isten ígért nekik.
40 Isten ugyanis valami jobbat tervezett a számunkra, ezért a hitnek ezek a hősei is csak velünk együtt fogják elérni a tökéletességet.
A zsoltárok könyve 1 : 1 – 6
1 Boldog és áldott, aki nem jár az istentelenek útjain, nem áll rá a bűnösök ösvényeire, és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
2 hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja, és éjjel-nappal azon gondolkodik.
3 Olyan életerős lesz, mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa: idejében hoz gyümölcsöt, s levelei örökké zöldellnek. Bizony, felvirágzik keze alatt minden, amibe kezd!
4 Milyen más az istentelenek sorsa: olyanok, mint a polyva, melyet elsodor a szél:
5 az ítélet napján elítélik őket. Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
6 Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja, az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.
A zsoltárok könyve 46 : 1
1 A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak éneke. Alamót szerint. Isten a menedékünk, és minden erőnk forrása! Ő mindig biztos segítség a bajban!
A zsoltárok könyve 144 : 1
1 Dávidé. Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló! Ő tanítja kezem hadakozni, ujjaimat harcolni.
Mózes ötödik könyve 28 : 1 – 68
1 Mózes így folytatta: Ha engedelmes lelkülettel hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha gondosan megteszed, amit neked mond, ha minden parancsát és rendelkezését teljesíted, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ő a föld minden más nemzete fölé emel téged.
2 Ha engedelmeskedsz Istened, az Örökkévaló szavának, akkor mindezek az áldások rád szállnak és beteljesednek rajtad:
3 Áldott leszel városodban, áldott leszel szántóföldeden.
4 Áldott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok.
5 Áldott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd .
6 Áldott leszel, mikor bejössz és amikor kimész.
7 Ha ellenség támad rád, szemed láttára veri meg őket az Örökkévaló. Egy úton jönnek ellened, de százfelé futnak előled.
8 Áldást parancsol az Örökkévaló melléd: vállalkozásaidban, csűreidben , mindenben, amit teszel. Bizony, megáld téged azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad neked.
9 Szent népévé készít fel az Örökkévaló, ahogyan megesküdött, hogy tulajdon népévé legyél. S akkor majd követed parancsait, és útjain jársz.
10 Megérti a föld minden népe, hogy az Örökkévaló nevét viseled : ezért félnek és tisztelnek téged.
11 Az Örökkévaló áldása miatt bővölködsz majd minden jóban a földön, amely felől megesküdött őseidnek, hogy neked adja. Megszaporítja utódaidat, állataidat és földed termését.
12 Megnyitja neked kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földedre, kellő időben, s hogy kezed munkáját megáldja bőségesen. Te adsz kölcsön sok más népnek, míg neked nem kell kölcsönkérned soha.
13 Fejjé tesz téged az Örökkévaló, nem farokká, mindig fölül leszel, és sohasem alul. Bizony, így lesz, ha engedelmeskedsz Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket ma átadok neked. Gondosan teljesítsd hát azokat,
14 és ne térj el az igéktől, amelyeket ma parancsolok neked, se jobbra, se balra! Ne kövess más isteneket, ne szolgáld, és ne imádd őket!
15 Izráel, ha nem hallgatsz Istenünk, az Örökkévaló szavára, ha nem engedelmeskedsz parancsainak, és nem teljesíted rendelkezéseit, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ezek az átkok szállnak rád, és beteljesednek rajtad.
16 Átkozott leszel városodban, átkozott leszel szántóföldeden.
17 Átkozott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd.
18 Átkozott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok.
19 Átkozott leszel, mikor bejössz és amikor kimész.
20 Átkot és zűrzavart küld rád az Örökkévaló minden vállalkozásodban. Csapásokkal sújtja, amihez hozzáfogsz, míg hamar elpusztulsz, végleg tönkremész, jóvátehetetlenül. Így bánik veled, ha elfordulsz tőle, ha hűtlenül elhagyod.
21 Halálos járványt küld rád, amely rátok ragad, amíg teljesen elpusztít benneteket. Bizony, kipusztultok arról a földről, amelyre most készültök bemenni.
22 Megver titeket az Örökkévaló lázzal, sorvadással és gyulladással, földedet pusztító hőséggel és aszállyal, gabonádat üszöggel és rozsdával, s addig gyötörnek, míg elpusztulsz.
23 Bezárul az ég fejed fölött, mint a bronzkapu, lábad alatt a föld, mint a vas, megkeményedik.
24 Homokot és port hullat rád az Örökkévaló az égből eső helyett, amíg végleg elpusztulsz.
25 Megver téged az Örökkévaló ellenségeid által. Egy úton vonultok ki ellenük, de százfelé menekültök előlük. Megrémülnek a nemzetek, ha látják sorsotokat.
26 Holttesteitek égi madarak és mezei vadak prédájává lesznek, s már nem lesz, aki elkergesse őket.
27 Megver titeket az Örökkévaló egyiptomi betegségekkel: fekéllyel, daganatokkal, rühességgel és bőrbetegséggel, gyógyíthatatlanul.
28 Megver tieteket az Örökkévaló őrülettel, vaksággal és megzavarodással.
29 Fényes nappal is úgy keresel utat, ahogy a vak tapogat a sötétben. Mindenben szerencsétlen, elnyomott és kifosztott leszel, és nem lesz senki, hogy megszabadítson.
30 Eljegyzett menyasszonyodat megerőszakolják az idegenek. Házat építesz, de más lakik majd benne. Szőlőt telepítesz, de gyümölcsét más szüreteli.
31 Marháidat szemed előtt vágják le, de nem ehetsz belőle. Szamaraidat elrabolják, és sohasem látod többet. Nyájaidat elhajtják ellenségeid, senki sem segít rajtad.
32 Fiaidat és leányaidat eladják idegeneknek, te meg csak sóvárogva nézed őket, s minden nap epekedsz utánuk, de semmit sem tehetsz értük.
33 Földed termését, munkád minden gyümölcsét idegenek falják föl, akiket nem ismertél, s neked csak az elnyomás jut, meg a letaposás.
34 Eszedet veszted attól, amit végig kell nézned.
35 Megver az Örökkévaló gyógyíthatatlan, szörnyű fekéllyel térdeiden és lábaidon, sőt, tetőtől talpig mindenütt.
36 Elhurcoltat az Örökkévaló titeket, királyotokkal együtt, akit magatok fölé emeltetek, oly nép földjére, amelyet sem ti, sem őseitek nem ismertek. Ott kell szolgálnod idegen isteneket, fa- és kőbálványokat.
37 Rémülettel és ámulattal emlegetnek, gúnyolnak és iszonyodnak tőletek a nemzetek minden földön, ahová az Örökkévaló küld titeket.
38 Sok magot vetsz, de keveset aratsz, mert sáskák zabálják fel termésedet.
39 Szőlőt telepítesz, és műveled, de le már nem szüreteled, borát meg sem kóstolhatod, mert elpusztítják a kártevők.
40 Olajfát ültetsz mindenfelé, mégsem kened magad olajával, mert bogyóik éretlenül lehullanak.
41 Hiába neveled gyermekeidet, mert ellenségeid rabságba hurcolják őket.
42 Gyümölcsfáidat és terményeidet mind letarolja a sáskahad.
43 A köztetek lakó idegenek föléd kerekednek, te pedig egyre lejjebb csúszol, és hanyatlasz.
44 Ők adnak kölcsön neked, s nem te nekik. Ők fejjé lesznek, te pedig farokká.
45 Mindezek az átkok rád szállnak, Izráel, üldöznek téged, és beteljesednek rajtad, míg teljesen elpusztítanak, mivel nem hallgattál Istenünk, az Örökkévaló szavára, s nem engedelmeskedtél parancsainak, nem teljesítetted rendelkezéseit, amelyeket neked parancsolt.
46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek minden nemzet számára rajtad és utódaidon ezek az átkok örökké.
47 Mivel nem szolgáltad Istenünket, az Örökkévalót örömmel és jó kedvvel, mikor mindened megvolt, és bőségben éltél,
48 szolgálod hát majd ellenségeidet, akiknek az Örökkévaló kiszolgáltat, étlen-szomjan, rongyokban, nyomorban és szűkölködve. Vasigát tesz nyakadra az Örökkévaló, amíg végleg elpusztulsz.
49 Nyakadra hoz az Örökkévaló a föld széléről harcos és vad nemzeteket, amelyeknek beszédét sem érted. Rád támadnak hirtelen, ahogy a keselyű lecsap a prédára.
50 Kegyetlen harcosok ezek, tekintetük elszánt és kemény, nem szánják az öreget, sem a gyereket,
51 felemésztik állataidat, terményeidet, míg mindent elpusztítanak. Nem hagynak gabonádból egy szemet sem, olajadból, borodból egy cseppet sem, levágják állataidat, utolsó báránykáidat, amíg teljesen el nem pusztítanak téged is.
52 Ostrom alá veszik minden városodat, amíg leomlanak erős falaid, amelyekben bíztál. Bizony, beveszik és lerombolják váraidat egész földeden, amelyet Istenünk, az Örökkévaló neked adott.
53 Ellenségeid megszorongatnak, éhínség sújt az ostrom alatt. Nyomorúságodban végül a saját gyermekeidet is megeszed, méhed gyümölcsét, akit Istened, az Örökkévaló adott neked!
54 [54-55] A hosszú ostrom idején, a súlyos éhínség miatt az elkényeztetett és finnyás férfi is irigy szemmel néz testvérére, kedvelt feleségére és még életben maradt gyermekeire, hogy ne kelljen nekik adnia abból, amit eszik — a saját fiainak húsából —, mivel semmi más nem maradt, amit megehetne.
55
56 [56-57] Az elkényeztetett és finnyás asszony is, aki még a földre sem lépett mezítláb az előkelőség miatt, irigységgel néz szeretett férjére, fiára és leányára, és nem ad nekik semmit a saját újszülött csecsemőjének húsából, akit titokban megszült, és abból amit még megehet belőle. Mindezt egymaga eszi meg titokban, amíg már semmi más nem marad, amit megehetne. Ilyen nyomorúságba kerül a hosszú ostrom alatt, amellyel városát szorongatják ellenségei!
57
58 Engedelmeskedj hát, Izráel népe, e törvény minden igéjének, amely le van írva ebben a könyvben! Tiszteld és féld Istenünk, az Örökkévaló dicsőséges és félelmetes nevét!
59 Ha nem, akkor az Örökkévaló rémületes és rettenetes csapásokkal sújt titeket és utódaitokat: hosszantartó súlyos betegségekkel, nagy csapásokkal.
60 Sőt, mindenféle egyiptomi betegséggel is sújt titeket, amelyektől féltetek, és rátok ragasztja azokat.
61 Még azokat a csapásokat és betegségeket is, amelyek nincsenek leírva ebben a törvénykönyvben — bizony rátok hozza valamennyit, amíg egészen elpusztít benneteket!
62 Bár annyian voltatok, mint az égen a csillagok, mégis csak kevesen maradtok meg, mivel nem hallgattatok Istenetek, az Örökkévaló szavára.
63 Az Örökkévaló örömét lelte abban, hogy jól bánjon veletek, és megsokasítsa népünket — ugyanúgy örömét fogja lelni abban, amikor elpusztít és megsemmisít titeket. Bizony, kigyomlál benneteket arról a földről, amelyre most bemenni készültök, hogy birtokba vegyétek.
64 Szétszór az Örökkévaló titeket a nemzetek között a föld egyik szélétől a másikig, és idegen isteneket kell ott szolgálnotok, fa- és kőbálványokat, akiket sem ti, sem őseitek nem ismertek.
65 De még a nemzetek között sem találtok lelketeknek nyugalmat, sem állandó lakóhelyet, mert az Örökkévaló a szíveteket szorongással, lelketeket pedig reménytelenséggel tölti meg, s a szemetek hiába sóvárog majd békesség után.
66 Örökös aggodalomban éltek, hajszálon függ élet és halál, s rettegés abroncsa szorítja szívetek.
67 Reggel azt mondod: „Bárcsak jönne már az este!” Este meg azt: „Mikor lesz már reggel?” — a félelem miatt, amely elborítja lelketek, s amiatt, amit szemetek lát.
68 Végül visszaküld az Örökkévaló benneteket hajókon Egyiptomba, amelyről azt mondta nektek, hogy sohasem látjátok többé. Ott pedig rabszolgának árulnak titeket ellenségeiteknek, de még nekik sem kelletek; s nem lesz, aki megvegyen.
A zsidókhoz írt levél 13 : 8
8 Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!
Pál levele Tituszhoz 1 : 2
2 Ez a hit abból a reménységből származik, hogy Isten — aki teljesen szavahihető — örök életet ad nekünk, amint azt már az idők kezdete előtt megígérte.
Leave a Reply