Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek baál
Jeremiás próféta könyve 23 : 13
13 „Samária prófétáiban is utálatos dolgot találtam: mert Baál által prófétáltak, és tévelygésbe vezették népemet, Izráelt.
Jeremiás próféta könyve 7 : 9
9 Loptok, gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök, Baálnak áldoztok, és más isteneket imádtok, akiket azelőtt nem is ismertetek!
Jeremiás próféta könyve 2 : 8
8 A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?« Akik magyarázták és tanították a Törvényt, nem ismertek engem igazán! A vezetők is vétkeztek ellenem, a próféták pedig Baál által prófétáltak, és tehetetlen bálványokat imádtak.
A királyok második könyve 23 : 5
5 Korábban Júda királyai bálvány-papokat állítottak szolgálatba, hogy a Júda városaiban és a Jeruzsálem környékén épített magaslati áldozóhelyeken áldozatokat mutassanak be a bálványok tiszteletére: Baálnak, a Napnak, a Holdnak, a csillagképeknek és az ég seregének. Ezeket a bálvány-papokat Jósiás elzavarta.
Sámuel első könyve 7 : 4
4 Erre válaszul Izráel népe kiirtotta Baál és Astárót bálványait, és egyedül az Örökkévalót szolgálták.
Hóseás próféta könyve 2 : 16 – 17
16 Azon a napon így szólítasz engem: »Férjem!« — mondja az Örökkévaló —, s nem mondod többé: »Baálom!«
17 Kiveszem a Baálok nevét a szájából, említeni sem fogja Izráel többé.
A királyok második könyve 21 : 3
3 Manassé újra felépítette azokat a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopot állított fel, mint Aháb, Izráel királya. Manassé tisztelte és imádta az ég csillagainak seregeit is.
A bírák könyve 2 : 10 – 23
10 Azután meghaltak azok is, akik Józsué kortársai voltak. Felnőtt egy új nemzedék, amelynek tagjai már személyes tapasztalatok alapján nem ismerték az Örökkévalót, sem az ő nagy tetteit, amelyeket Izráel népéért korábban véghezvitt.
11 [11-13] Ebben az időben Izráel elhagyta az Örökkévalót, őseik Istenét, aki népüket kihozta Egyiptomból. Idegen istenekhez fordultak, előttük hajoltak meg, a Baálokat és Astárótot szolgálták, a környező nemzetek idegen isteneit. Azt tették, amit az Örökkévaló gonosznak tart, és ezzel haragra ingerelték őt.
12
13
14 Amikor az Örökkévaló haragra gyulladt Izráel ellen, kiszolgáltatta őket a körülöttük élő ellenségeiknek, akik megverték és kifosztották őket. Nem volt többé ereje Izráelnek, hogy megvédje magát.
15 Valahányszor harcba indultak, vereséget szenvedtek, mert az Örökkévaló ellenük fordult, pontosan úgy, ahogy ezt korábban esküvel erősítve megígérte. Így Izráel népe nagyon nyomorúságos és szorult helyzetbe került.
16 Az Örökkévaló mégis a segítségükre sietett, és vezetőket állított népe élére, akiket bíráknak neveztek. Általuk szabadította ki népét a nyomorgatóik kezéből.
17 Izráel népe azonban a bírák szavára sem hallgatott, hanem továbbra is idegen isteneket imádtak, és azok előtt hajoltak meg. Hamar letértek arról az útról, amelyen őseik jártak, akik még engedelmeskedtek az Örökkévaló parancsainak. Izráel azonban nem őket követte, hanem úgy viselkedett, mint a hűtlen feleség, aki megcsalja férjét.
18 Amikor az elnyomóik miatti nyomorúságában Izráel az Örökkévalóhoz kiáltott segítségért, az Örökkévaló megkönyörült rajtuk, és bírákat állított népe élére. Amíg az a bíró élt, az Örökkévaló vele volt, és így a bíró ki tudta szabadítani Izráelt ellenségeinek kezéből.
19 Miután azonban a bíró meghalt, a nép megromlott — jobban, mint az elődeik. Ismét visszatért az előbbi kerékvágásba: megint idegen isteneket imádtak, azokat követték és előttük hajoltak meg. Nem változtak meg, hanem makacsul a saját fejük után mentek, és korábbi életmódjukat folytatták.
20 Az Örökkévaló haragja ekkor ismét fellángolt Izráel ellen, és ezt mondta: „Mivel ez a nép megszegte szövetségemet, amelyet őseikkel kötöttem, és mivel nem engedelmeskedik szavamnak,
21 azért én sem fogom kiűzni előlük többé azokat az idegen nemzeteket, amelyeket Józsué meghagyott, amikor meghalt.
22 Így fogom próbára tenni Izráelt, vajon hűségesen az Örökkévaló útján akar-e járni, mint azt ősei tették, vagy nem”.
23 Ezért engedte az Örökkévaló, hogy ezek a nemzetek megmaradjanak azon a földön, és nem űzte ki őket azonnal. Ezért nem tudta Józsué legyőzni és kiűzni őket.
A királyok második könyve 17 : 16
16 Félredobták Istenük, az Örökkévaló minden parancsát, és bálványokat készítettek maguknak: két bika-szobrot aranyból, meg Asera-oszlopokat, az ég seregét imádták és Baált szolgálták.
A krónikák második könyve 33 : 3
3 Újra felépítette azokat a bálványimádásra szolgáló magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopokat állított, tisztelte és imádta az ég csillagainak seregét.
A krónikák második könyve 28 : 2
2 Áház Izráel királyainak útján járt, sőt még öntött bálványszobrokat is készíttetett a Baáloknak, az idegen isteneknek.
A királyok második könyve 10 : 18 – 25
18 Ezután Jéhú összehívta az egész népet, és kihirdette: „Figyeljetek rám! Aháb nem eléggé tisztelte Baált, Jéhú sokkal jobban akarja tisztelni!
19 Hívjátok hát össze hozzám Baál minden prófétáját, tisztelőjét, papját! Ne hiányozzon senki közülük, mert aki nem jön el, annak meg kell halnia! Nagy ünnepet tartunk, és nagy áldozatot akarok bemutatni Baálnak.” Azonban ezt Jéhú csak azért tervezte, hogy Baál összes hívét kipusztítsa Izráelből.
20 Ezért mondta, hogy „Tartsunk szent ünnepet Baál tiszteletére!”
21 Tehát Jéhú követeket küldött Izráel minden részébe, akik kihirdették ezt az egész országban. Össze is gyűltek Baál tisztelői teljes létszámban, senki sem maradt el közülük. Így Baál temploma zsúfolásig megtelt.
22 Jéhú parancsolt a ruhák felügyelőjének: „Hozz ki a raktárból ruhákat Baál minden tisztelőjének!” Ki is hozták a ruhákat, és kiosztották a Baál-hívek között.
23 Ezután Jéhú és Jónádáb, Rékáb fia bementek Baál templomába a tömeg közé, és kihirdették: „Nézzetek alaposan körül, hogy semmi esetre se legyen közöttetek egyetlen egy se az Örökkévaló tisztelői közül! Itt most csak Baál hívei lehetnek!”
24 Ezután Baál tisztelői bementek a templomba, hogy áldozatokat mutassanak be Baálnak. Ezalatt Jéhú a templom köré állította 80 katonáját, és ezt parancsolta nekik: „Vigyázzatok, hogy Baál tisztelőit mind egy szálig megöljétek! Senki se menekülhessen el közülük! Ha csak egyet is elszalaszt valaki, a saját életével felel érte!”
25 Ahogy befejezték az áldozatokat, Jéhú azonnal parancsot adott a támadásra a testőröknek és tiszteknek: „Most rohanjátok le őket! Menjetek be a templomba, és vágjátok le valamennyit! Senkit ne hagyjatok életben!” A testőrök, tisztjeik vezetésével berohantak a templomba, és ott mindenkit lekaszaboltak, a holttesteket pedig kidobálták. Behatoltak a Baál-templom legbelső részébe is,
A bírák könyve 6 : 25 – 32
25 Aznap éjjel az Örökkévaló megszólította: „Gedeon, válassz ki apád állatai közül egy bikaborjút és egy hétéves bikát! Rombold le azt az oltárt, amelyet apád épített Baálnak, és vágd ki a mellette felállított Asera-oszlopot!
26 A lerombolt oltár helyén, ugyanazon a magaslaton viszont építs oltárt egymásra rakott kövekből Istenednek, az Örökkévalónak. Azután áldozd föl a hétéves bikát az új oltáron égőáldozatul! A tűzhöz használd fel a kivágott Asera-oszlop fáját”.
27 Gedeon ekkor maga mellé vett tíz szolgát, és megtette, amit az Örökkévaló parancsolt. De mivel félt a családjától és a város férfiaitól, éjjel végezte el mindezt.
28 Másnap reggel a város lakói megdöbbenve látták, hogy valaki lerombolta Baál oltárát, kivágta az Asera-oszlopot, másik oltárt épített, és azon bikát áldozott.
29 Egymástól kérdezgették, hogy ki tehette ezt. Végül addig nyomoztak, amíg valaki elárulta, hogy Gedeon, Jóás fia volt az.
30 Akkor a város férfiai Jóáshoz fordultak: „Jóás, add ki nekünk a fiadat! Meg kell halnia, mert lerombolta Baál oltárát, és kivágta az Asera-oszlopot”.
31 De Jóás így válaszolt nekik: „Ti akartok harcolni Baálért? Ti véditek őt? Ha valaki Baálért harcol, haljon meg holnap reggelig! Ha Baál valóban isten, akkor harcoljon ő saját magáért! Álljon bosszút — ha tud — azon, aki lerontotta az oltárát!”
32 Jóás még hozzátette: „Ha Gedeon lerombolta Baál oltárát, akkor pereljen vele Baál!” Ez a mondás azután Gedeon új neve lett, s attól kezdve így hívták: „Jerubbaál”.
A krónikák második könyve 24 : 7
7 Ataljának, annak az istentelen asszonynak a fiai előzőleg kirabolták Isten házát, és a Baálok tiszteletére fordították mindazt, ami az Örökkévaló házának volt szentelve.
A királyok első könyve 18 : 24 – 29
24 Ezután a Baál-próféták hívják segítségül istenüket, és én is segítségül hívom az Örökkévaló nevét. Amelyik isten felel, és tüzet küld az áldozatra, az az igazi Isten!” Erre az egész nép így válaszolt: „Igen, jó lesz így!”
25 Ezután Illés a Baál-prófétákhoz fordult: „Mivel sokan vagytok, kezdjetek hozzá először ti! Válasszátok magatoknak az egyik bikát, és készítsétek elő az áldozatra! Azután hívjátok segítségül isteneteket, de tüzet ne gyújtsatok!”
26 Így is történt. A Baál-próféták fogták az egyik bikát, elkészítették, azután segítségül hívták Baált reggeltől délig: „Ó, Baál! Ó, Baál, hallgass meg minket!” De semmi nem történt. Nem jött egy hang felelet sem. Ott ugráltak a maguk készítette oltár körül, de ez sem segített.
27 Déltájban Illés csúfolni kezdte őket: „Hangosabban kiáltsatok! Hiszen isten ő, vagy nem? Talán éppen félrement, hogy a szükségét végezze! Vagy elutazott, netalán elszunyókált?! — Kiáltsatok hangosabban, talán fölébred!”
28 Azok erre még hangosabban kiabáltak, és kardokkal meg lándzsákkal vagdosták magukat, ahogy szokták, amíg a vérük csorgott, de hiába.
29 Már a délután is eltelt, de még mindig nem történt semmi. Majd őrjöngeni kezdtek, de akkor sem jött válasz, sem hang, sem semmi más jelét nem lehetett látni, hogy Baál meghallgatta volna őket. Így ment ez egészen az esti áldozat idejéig.
A jelenések könyve 17 : 1 – 18
1 Odajött hozzám az egyik angyal a hét közül, akik a hét poharat kapták, és azt mondta: „Jöjj, megmutatom neked a Nagy Parázna elítélését, aki a tengerek felett ül.
2 Ő az, akivel a Föld királyai paráználkodtak, s aki lerészegítette a Föld lakóit paráznaságával, mint erős borral.”
3 Ekkor az angyal szellemben magával ragadott a pusztába. Ott egy asszonyt láttam, aki egy skarlátvörös színű Szörnyeteg hátán ült, amelynek hét feje és tíz szarva volt. A Szörnyetegre mindenhol olyan nevek és titulusok voltak írva, amelyek Istenre nézve gyalázkodást jelentettek.
4 Az asszony bíborszínű és skarlátvörös ruhát viselt, drágakövekkel, gyöngyökkel és arannyal ékesítette magát. A kezében borral teli aranykelyhet tartott, amely az asszony paráznaságát, és mindenféle utálatos tisztátalanságát jelképezte.
5 Homlokára ez a titokzatos név volt felírva: NAGY BABILON A PARÁZNÁK ANYJA A FÖLD MINDEN GONOSZSÁGÁNAK ANYJA
6 Láttam, hogy az asszony lerészegedett azoknak a vérétől, akiket Isten szent népe közül a Jézusról való tanúskodásukért öltek meg. Amikor ezt az asszonyt megláttam, nagyon megdöbbentem.
7 Az angyal meg is kérdezte: „Csodálkozol? Feltárom hát neked, mi az értelme ezeknek a jelképeknek: az asszonynak és a hétfejű, tízszarvú Szörnyetegnek, amely az asszonyt a hátán hordozza.
8 A Szörnyeteg, amelyet láttál, volt, de most nincs, azonban arra készül, hogy feljöjjön a feneketlen mélységből, s azután majd a végső pusztulásra megy. A földön élő emberek közül azok, akiknek a nevét nem írták be a világ teremtése előtt az Élet Könyvébe, csodálkoznak, amikor meglátják a Szörnyeteget. Azon csodálkoznak, hogy a Szörnyeteg volt, most nincs, de mégis meg fog jelenni.
9 Itt van igazán szükséged a bölcsességre és értelemre, hogy ezt megérthesd! A Szörnyeteg hét feje azt a hét hegyet jelenti, amelyen az asszony ül.
10 De jelenti azt a hét királyt is, akik közül az első öt már meghalt, az egyik most van, az utolsó pedig még nem jött el. Amikor majd eljön, csak rövid ideig marad.
11 Maga a Szörnyeteg pedig, amely volt, de most nincs, az a nyolcadik király. Ez is a hét király közé tartozik, és a pusztulás felé halad.
12 A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent, akik még nem kezdték meg uralkodásukat. Ők majd a Szörnyeteggel együtt kapnak egyetlen óráig tartó királyi hatalmat.
13 Mind a tíz királynak az a közös szándéka és célja, hogy erejüket és hatalmukat átadják a Szörnyetegnek.
14 Együttes erővel háborút fognak indítani a Bárány ellen. A Bárány azonban legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. Vele együtt fognak győzni azok is, akik kiválasztottak, elhívottak és hűségesek.”
15 Az angyal így folytatta: „Az a hatalmas tenger, amely felett a Nagy Paráznát láttad ülni, a népeket, embertömegeket, nemzeteket és nyelveket jelképezi.
16 A Szörnyeteg és a tíz szarv, amelyet láttál, meggyűlölik a Nagy Paráznát, mindenéből kifosztják, még a ruhát is letépik róla, húsát megeszik, és tűzben pusztítják el.
17 Mert Isten adta ezt a tíz király szívébe, hogy az ő tervét végrehajtsák. Igen, Isten akarta, hogy a tíz király egy akarattal átadja hatalmát a Szörnyetegnek, amíg Isten szavai beteljesednek.
18 Az asszony pedig, akit láttál, azt a nagy várost jelenti, amely a Föld királyai felett uralkodik.”
A bírák könyve 10 : 6
6 Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták Istenüket, és helyette a Baálokat, Aserákat és a környező népek — arámiak, szidóniak, moábiak, ammoniak, filiszteusok — isteneit szolgálták és imádták.
A királyok második könyve 23 : 4
4 Megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak és a másodrangú papoknak, meg a kapuőröknek, hogy az Örökkévaló Templomából hordjanak ki minden tárgyat, ami csak a bálványok — Baál, Asera és az ég serege — tiszteletével kapcsolatos. Ezeket mind kivitték a városon kívülre, a Kidron-patak völgyébe, és ott elégették őket, a hamut pedig elvitték Bételbe.
Jeremiás próféta könyve 32 : 35
35 Oltárokat építettek Baálnak a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat — így áldozták föl őket Moloknak, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott, hogy ilyen utálatos bűnt kövessenek el, s ezzel egész Júdát bűnössé tegyék.
A királyok első könyve 18 : 1 – 46
1 Már harmadik éve tartott a szárazság, amikor az Örökkévaló szólt Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, azután esőt adok a földre!”
2 Illés tehát elindult, hogy találkozzon Ahábbal. Ebben az időben már nagyon súlyos éhínség uralkodott Samáriában.
3 Aháb király hívatta Óbadjáhút, a királyi palota felügyelőjét. Ez az Óbadjáhú igazán tisztelte és félte az Örökkévalót.
4 Amikor Jezábel kiirtotta az Örökkévaló prófétáit, Óbadjáhú igyekezett megmenteni őket. Százat közülük elrejtett két barlangban — 50-50 főt mindegyikben —, és gondoskodott az ellátásukról.
5 Aháb ezt mondta Óbadjáhúnak: „Gyere, menjünk el, járjuk sorra az országban a forrásokat és a patakokat, talán ott még találunk valami kevés füvet a lovainknak és öszvéreinknek, hogy ne kelljen mindet levágnunk!”
6 Azután megbeszélték, hogy Aháb az ország egyik részét, Óbadjáhú meg a másik részét járja be. Ezután elváltak egymástól, s mind a ketten egyedül mentek tovább.
7 Amint Óbadjáhú továbbment az útján, egyszer csak ott állt előtte Illés. Óbadjáhú megismerte, földig hajolt előtte, és megkérdezte: „Te vagy az, uram, Illés?”
8 „Én vagyok — felelt Illés —, de most menj, és jelentsd uradnak, Ahábnak, hogy itt vagyok!”
9 Óbadjáhú azonban nagyon megrémült, és ezt mondta: „Jaj, uram, mit vétettem neked, hogy Aháb kezébe akarsz adni, hogy megöljön engem?
10 Istenedre, az Örökkévalóra esküszöm, hogy Aháb már mindenhová elküldte az embereit, hogy felkutassanak téged. Minden országban kerestetett, és ha azt mondták, hogy nem láttak téged arrafelé, még meg is eskette őket, hogy csakugyan nem tudják, hol vagy.
11 Most meg azt akarod, hogy menjek Ahábhoz, és jelentsem neki, hogy megtaláltalak!
12 De mi lesz, ha miközben én Ahábhoz megyek, téged elragad valahová az Örökkévaló Szelleme? Ha jelentem Ahábnak, hogy te itt vagy, ő meg nem talál téged, akkor engem biztosan megöl! Gyermekkorom óta tisztelem és félem az Örökkévalót!
13 Biztosan tudod, hogy amikor Jezábel legyilkoltatta az Örökkévaló prófétáit, én százat megmentettem közülük. Ötvenet az egyik, ötvenet a másik barlangban rejtettem el, és gondoskodtam az ellátásukról.
14 Most mégis azt akarod, hogy mondjam Ahábnak: »Megtaláltam Illést!« — s akkor a király kivégeztet engem!”
15 De Illés megnyugtatta Óbadjáhút: „Ne félj! Az Örökkévalóra, a Seregek Urára esküszöm, akit szolgálok, hogy még ma találkozni fogok Ahábbal!”
16 Ezután Óbadjáhú Aháb után ment, és jelentette, hogy megtalálta Illést. Aháb azonnal Illéshez sietett,
17 és amikor meglátta, így szólította meg: „Valóban te vagy az, Illés, aki Izráelt bajba sodortad?”
18 „Nem én, hanem te sodortad bajba Izráelt, apád családjával együtt! — válaszolt Illés. — Igen, ti tettétek tönkre Izráelt azzal, hogy az Örökkévaló parancsainak nem engedelmeskedtetek, te pedig a Baálokat követted!
19 Most azonban hívd össze Izráel egész népét hozzám a Kármel-hegyre! Gyűjtsd oda Baál 450 prófétáját, meg Asera 400 prófétáját is, akiket Jezábel tart el és akikkel állandóan tanácskozik!”
20 Aháb tehát összegyűjtötte egész Izráel népét és azokat a prófétákat a Kármel-hegyre.
21 Amikor mindannyian együtt voltak, Illés az emberek elé állt, és ezt mondta: „Meddig fogtok még kétfelé sántikálni? Döntsétek el végre, ki az igazi Isten! Ha az Örökkévaló az Isten, akkor őt kövessétek! Ha pedig Baál, akkor kövessétek őt!” De senki sem felelt egy szót sem.
22 Akkor Illés így folytatta: „Nézzétek! Egyedül én maradtam meg az Örökkévaló prófétái közül, Baálnak meg 450 prófétája gyűlt itt össze.
23 Adjatok hát nekünk egy-egy bikát! Baál prófétái válasszák maguknak az egyiket, vágják le, készítsék el az égőáldozatra, és tegyék föl az oltárra, a fahasábokra, de ne gyújtsanak tüzet alatta. Én is ugyanezt fogom tenni a másik bikával, és fölteszem azt a másik oltárra, de nem gyújtok tüzet alatta.
24 Ezután a Baál-próféták hívják segítségül istenüket, és én is segítségül hívom az Örökkévaló nevét. Amelyik isten felel, és tüzet küld az áldozatra, az az igazi Isten!” Erre az egész nép így válaszolt: „Igen, jó lesz így!”
25 Ezután Illés a Baál-prófétákhoz fordult: „Mivel sokan vagytok, kezdjetek hozzá először ti! Válasszátok magatoknak az egyik bikát, és készítsétek elő az áldozatra! Azután hívjátok segítségül isteneteket, de tüzet ne gyújtsatok!”
26 Így is történt. A Baál-próféták fogták az egyik bikát, elkészítették, azután segítségül hívták Baált reggeltől délig: „Ó, Baál! Ó, Baál, hallgass meg minket!” De semmi nem történt. Nem jött egy hang felelet sem. Ott ugráltak a maguk készítette oltár körül, de ez sem segített.
27 Déltájban Illés csúfolni kezdte őket: „Hangosabban kiáltsatok! Hiszen isten ő, vagy nem? Talán éppen félrement, hogy a szükségét végezze! Vagy elutazott, netalán elszunyókált?! — Kiáltsatok hangosabban, talán fölébred!”
28 Azok erre még hangosabban kiabáltak, és kardokkal meg lándzsákkal vagdosták magukat, ahogy szokták, amíg a vérük csorgott, de hiába.
29 Már a délután is eltelt, de még mindig nem történt semmi. Majd őrjöngeni kezdtek, de akkor sem jött válasz, sem hang, sem semmi más jelét nem lehetett látni, hogy Baál meghallgatta volna őket. Így ment ez egészen az esti áldozat idejéig.
30 Akkor Illés ezt mondta az embereknek: „Gyűljetek ide körém!” Ekkor a tömeg körülvette. Akkor Illés hozzáfogott, hogy újra fölépítse az Örökkévaló lerombolt oltárát.
31 Előbb fogott 12 követ, mivel Izráelnek is 12 törzse van, amelyek Jákób fiaitól származtak. Jákóbnak régen azt mondta az Örökkévaló: „Ezentúl Izráel legyen a neved!”
32 Ezekből a kövekből épített Illés oltárt az Örökkévalónak. Majd árkot húzott az oltár körül, amelybe kétkosárnyi vetőmag elfért volna.
33 Az oltárra fölrakta a fahasábokat, majd arra az elkészített áldozati állatot. Ezután azt mondta: „Öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!”
34 Majd ezt mondta: „Ismét öntsétek le az egészet négy vödör vízzel!” Utána ezt harmadszor is megtették Illés parancsára.
35 Ekkor már minden csurgott a víztől: az áldozati állat, a fa, az oltár, és még a körülötte lévő árok is megtelt.
36 Amikor eljött az esti áldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta odalépett az oltárhoz, és így imádkozott: „Örökkévaló Isten! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Legyen most nyilvánvaló, hogy te vagy az Isten Izráelben, hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezt a te szavad szerint tettem!
37 Hallgass meg engem, Örökkévaló Isten! Hallgass meg, hogy ezek az emberek megbizonyosodjanak róla, hogy te, az Örökkévaló, vagy az Isten! Hadd tudják meg, hogy a szívüket te fordítod vissza magadhoz!”
38 Ekkor az Örökkévaló tüze leszállt az égből, és teljesen elégette az áldozatot, a fát, az oltár köveit, sőt még a port is. Az oltár körüli árokban lévő vizet pedig kiszárította.
39 Látta ezt az egész nép, arccal a földre estek, és ezt kiáltották: „Az Örökkévaló az Isten! Az Örökkévaló az Isten!”
40 Illés pedig ezt mondta nekik: „Fogjátok meg Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok megszökni!” Az emberek meg is ragadták őket. Illés pedig levezette őket a Kisón-patakhoz, és ott valamennyit megölte.
41 Azután szólt Ahábnak: „Most pedig egyél-igyál, mert nagy esőnek a zúgását hallom!”
42 Aháb el is ment, hogy egyen valamit. Illés azonban fölment a Kármel-hegy tetejére. Ott letérdelt imádkozni: a fejét a térdei közé hajtotta.
43 Azután szólt a szolgájának: „Állj a hegy csúcsára, és nézz a tenger felé! Szólj, ha látsz valamit!” A szolga jelentette: „Nem látok semmit!” De Illés visszaküldte: „Figyelj tovább!” Ez hétszer történt,
44 míg végre hetedszerre a szolga azzal jött vissza: „Egy tenyérnyi kis felhőcskét látok a tengerből fölemelkedni!” Akkor Illés ezt mondta a szolgájának: „Siess, szólj Ahábnak, hogy azonnal induljon el a harci szekerével, különben utoléri a nagy eső!”
45 Aháb így is tett, és a szekerén Jezréelbe sietett. Közben az ég a fellegektől elsötétült, nagy szél kerekedett, és zuhogni kezdett az eső.
46 Az Örökkévaló ereje ekkor betöltötte Illést, aki a derekára kötötte köpenyét, és oly gyorsan Jezréelbe futott, hogy hamarabb ért oda, mint Aháb a harci szekerével.
Leave a Reply