Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek új kezdet
Mózes második könyve 12 : 1 – 2
1 Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptomban:
2 „Ezt a hónapot tekintsétek az első hónapnak! Ez legyen az első számotokra az év hónapjai között!
János evangéliuma 3 : 1 – 36
1 Volt a farizeusok között egy ember, akit Nikodémusnak hívtak, és a júdeaiak egyik vallási vezetőjének számított.
2 Egyik éjjel eljött Jézushoz, és azt mondta neki: „Mester, biztosan tudjuk, hogy téged Isten küldött tanítóul. Ilyen csodákat, amelyeket te teszel, csak akkor tehet valaki, ha Isten van vele.”
3 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.”
4 Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet valaki újra, ha már megöregedett? Hiszen nem mehet vissza anyja méhébe, hogy másodszor is megszülessen!”
5 Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, hogy aki nem születik újra víz és a Szent Szellem által, az nem képes belépni Isten Királyságába.
6 Ami testből született, az testi természetű, ami pedig a Szent Szellemtől született, az szellemi természetű.
7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam: újra kell születnetek!
8 A szél fúj, amerre akar. Hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és merre tart. Ehhez hasonló természetű mindenki, aki a Szent Szellemtől született.”
9 Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehet ez?”
10 „Te Izráel népének tanítója vagy, mégsem érted ezt?
11 Igazán mondom neked, mi arról beszélünk, amit jól ismerünk. Olyan dolgokról tanúskodunk, amelyeket saját szemünkkel láttunk, mégsem hisztek nekünk.
12 Eddig csupán földi dolgokról beszéltem nektek, de ezeket sem hittétek el. Hogyan fogjátok elhinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek?
13 Soha senki sem ment fel a Mennybe, kivéve az Emberfiát, azt az egyet, aki a Mennyből jött le.
14 Ahogyan Mózes fölemelte a rézkígyót a pusztában, úgy fogják az Emberfiát is fölemelni,
15 hogy aki hisz benne, az örökké éljen.
16 Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.
17 Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek.
18 Aki hisz a Fiúban, azt nem fogják elítélni. De aki nem hisz benne, az máris elmarasztaló ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
19 Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de ők jobban szerették a sötétséget, mert gonosz dolgokat tettek.
20 Ugyanis, akik gonosz dolgokat tesznek, azok mind gyűlölik a világosságot, és nem jönnek ki a világosságra, nehogy a tetteik gonoszsága lelepleződjön.
21 Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra, hogy nyilvánvaló legyen: ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”
22 Jézus ezután tanítványaival együtt Júdeába ment. Ott időzött velük, és bemerítették az embereket.
23 Bemerítő János pedig Szálim közelében, Ainonnál merítette be az embereket, mert ott bőven volt víz. Sokan jöttek hozzá, és bemerítkeztek nála.
24 (Jánost ekkor még nem zárták börtönbe.)
25 Egyszer János néhány tanítványa vitába keveredett valakivel, aki a zsidó vallási hagyományokat követte. A bemerítkezésről és a megtisztulás szertartásáról vitatkoztak.
26 Végül odamentek Jánoshoz, és megkérdezték: „Mester, emlékszel arra a férfira, aki veled volt a Jordánon túl, és akiről tanúskodtál? Most ő is bemerít, és csak úgy tódul hozzá mindenki!”
27 János így válaszolt: „Az ember a saját erejéből semmire sem jut. Csak annyit tehet, hogy elfogadja, amit Istentől kap ajándékba.
28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy világosan megmondtam: nem én vagyok a Messiás! Engem Isten azért küldött, hogy a Messiás előtt menjek, és utat készítsek számára.
29 Akinek menyasszonya van, az a vőlegény! A vőlegény barátja pedig csak vár és figyel, hogy mikor hallja meg a vőlegény hangját. S mennyire örül, amikor meghallja! Most én is így örülök. Boldog vagyok, hogy ő megérkezett!
30 Neki ettől fogva egyre feljebb és feljebb kell emelkednie, én pedig egyre kevésbé leszek fontos.”
31 „Ő a Mennyből, Istentől jött, ezért mindenkinél hatalmasabb. Aki a földről származik, az a földhöz tartozik, és földi dolgokról beszél. Ő azonban a Mennyből, Istentől jött, és mindenkinél hatalmasabb!
32 Ő arról beszél, amit saját maga látott és hallott, az emberek mégsem fogadják el, amit mond.
33 Azok viszont, akik hisznek neki, ezzel azt bizonyítják, hogy Isten megbízható, és igazat mond.
34 Mert akit Isten küldött, az valóban Isten szavait és személyes üzenetét mondja. Isten a Szent Szellemet korlátozás nélkül adja naki,
35 mert az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.
36 Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki viszont nem engedelmeskedik a Fiúnak, az sohasem látja meg az örök életet, hanem Isten haragja alatt marad.”
Ézsaiás próféta könyve 43 : 19
19 Nézzétek! Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre? A pusztában utat készítek, a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.
János első levele 5 : 7
7 Ez a három tanú bizonyítja az igazságot:
János evangéliuma 3 : 16
16 Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.
Mózes első könyve 1 : 1
1 Kezdetben teremtette Isten az eget, a földet és mindent, ami égen-földön létezik.
Hóseás próféta könyve 13 : 14
14 Megváltom őket a Seol hatalmától! Megmentem őket a haláltól! Ó, Halál, hová lett a hatalmad? Seol, hol a fullánkod? Nem akarok bosszút állni rajtuk.
Mózes ötödik könyve 28 : 1 – 68
1 Mózes így folytatta: Ha engedelmes lelkülettel hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha gondosan megteszed, amit neked mond, ha minden parancsát és rendelkezését teljesíted, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ő a föld minden más nemzete fölé emel téged.
2 Ha engedelmeskedsz Istened, az Örökkévaló szavának, akkor mindezek az áldások rád szállnak és beteljesednek rajtad:
3 Áldott leszel városodban, áldott leszel szántóföldeden.
4 Áldott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok.
5 Áldott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd .
6 Áldott leszel, mikor bejössz és amikor kimész.
7 Ha ellenség támad rád, szemed láttára veri meg őket az Örökkévaló. Egy úton jönnek ellened, de százfelé futnak előled.
8 Áldást parancsol az Örökkévaló melléd: vállalkozásaidban, csűreidben , mindenben, amit teszel. Bizony, megáld téged azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad neked.
9 Szent népévé készít fel az Örökkévaló, ahogyan megesküdött, hogy tulajdon népévé legyél. S akkor majd követed parancsait, és útjain jársz.
10 Megérti a föld minden népe, hogy az Örökkévaló nevét viseled : ezért félnek és tisztelnek téged.
11 Az Örökkévaló áldása miatt bővölködsz majd minden jóban a földön, amely felől megesküdött őseidnek, hogy neked adja. Megszaporítja utódaidat, állataidat és földed termését.
12 Megnyitja neked kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földedre, kellő időben, s hogy kezed munkáját megáldja bőségesen. Te adsz kölcsön sok más népnek, míg neked nem kell kölcsönkérned soha.
13 Fejjé tesz téged az Örökkévaló, nem farokká, mindig fölül leszel, és sohasem alul. Bizony, így lesz, ha engedelmeskedsz Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket ma átadok neked. Gondosan teljesítsd hát azokat,
14 és ne térj el az igéktől, amelyeket ma parancsolok neked, se jobbra, se balra! Ne kövess más isteneket, ne szolgáld, és ne imádd őket!
15 Izráel, ha nem hallgatsz Istenünk, az Örökkévaló szavára, ha nem engedelmeskedsz parancsainak, és nem teljesíted rendelkezéseit, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ezek az átkok szállnak rád, és beteljesednek rajtad.
16 Átkozott leszel városodban, átkozott leszel szántóföldeden.
17 Átkozott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd.
18 Átkozott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok.
19 Átkozott leszel, mikor bejössz és amikor kimész.
20 Átkot és zűrzavart küld rád az Örökkévaló minden vállalkozásodban. Csapásokkal sújtja, amihez hozzáfogsz, míg hamar elpusztulsz, végleg tönkremész, jóvátehetetlenül. Így bánik veled, ha elfordulsz tőle, ha hűtlenül elhagyod.
21 Halálos járványt küld rád, amely rátok ragad, amíg teljesen elpusztít benneteket. Bizony, kipusztultok arról a földről, amelyre most készültök bemenni.
22 Megver titeket az Örökkévaló lázzal, sorvadással és gyulladással, földedet pusztító hőséggel és aszállyal, gabonádat üszöggel és rozsdával, s addig gyötörnek, míg elpusztulsz.
23 Bezárul az ég fejed fölött, mint a bronzkapu, lábad alatt a föld, mint a vas, megkeményedik.
24 Homokot és port hullat rád az Örökkévaló az égből eső helyett, amíg végleg elpusztulsz.
25 Megver téged az Örökkévaló ellenségeid által. Egy úton vonultok ki ellenük, de százfelé menekültök előlük. Megrémülnek a nemzetek, ha látják sorsotokat.
26 Holttesteitek égi madarak és mezei vadak prédájává lesznek, s már nem lesz, aki elkergesse őket.
27 Megver titeket az Örökkévaló egyiptomi betegségekkel: fekéllyel, daganatokkal, rühességgel és bőrbetegséggel, gyógyíthatatlanul.
28 Megver tieteket az Örökkévaló őrülettel, vaksággal és megzavarodással.
29 Fényes nappal is úgy keresel utat, ahogy a vak tapogat a sötétben. Mindenben szerencsétlen, elnyomott és kifosztott leszel, és nem lesz senki, hogy megszabadítson.
30 Eljegyzett menyasszonyodat megerőszakolják az idegenek. Házat építesz, de más lakik majd benne. Szőlőt telepítesz, de gyümölcsét más szüreteli.
31 Marháidat szemed előtt vágják le, de nem ehetsz belőle. Szamaraidat elrabolják, és sohasem látod többet. Nyájaidat elhajtják ellenségeid, senki sem segít rajtad.
32 Fiaidat és leányaidat eladják idegeneknek, te meg csak sóvárogva nézed őket, s minden nap epekedsz utánuk, de semmit sem tehetsz értük.
33 Földed termését, munkád minden gyümölcsét idegenek falják föl, akiket nem ismertél, s neked csak az elnyomás jut, meg a letaposás.
34 Eszedet veszted attól, amit végig kell nézned.
35 Megver az Örökkévaló gyógyíthatatlan, szörnyű fekéllyel térdeiden és lábaidon, sőt, tetőtől talpig mindenütt.
36 Elhurcoltat az Örökkévaló titeket, királyotokkal együtt, akit magatok fölé emeltetek, oly nép földjére, amelyet sem ti, sem őseitek nem ismertek. Ott kell szolgálnod idegen isteneket, fa- és kőbálványokat.
37 Rémülettel és ámulattal emlegetnek, gúnyolnak és iszonyodnak tőletek a nemzetek minden földön, ahová az Örökkévaló küld titeket.
38 Sok magot vetsz, de keveset aratsz, mert sáskák zabálják fel termésedet.
39 Szőlőt telepítesz, és műveled, de le már nem szüreteled, borát meg sem kóstolhatod, mert elpusztítják a kártevők.
40 Olajfát ültetsz mindenfelé, mégsem kened magad olajával, mert bogyóik éretlenül lehullanak.
41 Hiába neveled gyermekeidet, mert ellenségeid rabságba hurcolják őket.
42 Gyümölcsfáidat és terményeidet mind letarolja a sáskahad.
43 A köztetek lakó idegenek föléd kerekednek, te pedig egyre lejjebb csúszol, és hanyatlasz.
44 Ők adnak kölcsön neked, s nem te nekik. Ők fejjé lesznek, te pedig farokká.
45 Mindezek az átkok rád szállnak, Izráel, üldöznek téged, és beteljesednek rajtad, míg teljesen elpusztítanak, mivel nem hallgattál Istenünk, az Örökkévaló szavára, s nem engedelmeskedtél parancsainak, nem teljesítetted rendelkezéseit, amelyeket neked parancsolt.
46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek minden nemzet számára rajtad és utódaidon ezek az átkok örökké.
47 Mivel nem szolgáltad Istenünket, az Örökkévalót örömmel és jó kedvvel, mikor mindened megvolt, és bőségben éltél,
48 szolgálod hát majd ellenségeidet, akiknek az Örökkévaló kiszolgáltat, étlen-szomjan, rongyokban, nyomorban és szűkölködve. Vasigát tesz nyakadra az Örökkévaló, amíg végleg elpusztulsz.
49 Nyakadra hoz az Örökkévaló a föld széléről harcos és vad nemzeteket, amelyeknek beszédét sem érted. Rád támadnak hirtelen, ahogy a keselyű lecsap a prédára.
50 Kegyetlen harcosok ezek, tekintetük elszánt és kemény, nem szánják az öreget, sem a gyereket,
51 felemésztik állataidat, terményeidet, míg mindent elpusztítanak. Nem hagynak gabonádból egy szemet sem, olajadból, borodból egy cseppet sem, levágják állataidat, utolsó báránykáidat, amíg teljesen el nem pusztítanak téged is.
52 Ostrom alá veszik minden városodat, amíg leomlanak erős falaid, amelyekben bíztál. Bizony, beveszik és lerombolják váraidat egész földeden, amelyet Istenünk, az Örökkévaló neked adott.
53 Ellenségeid megszorongatnak, éhínség sújt az ostrom alatt. Nyomorúságodban végül a saját gyermekeidet is megeszed, méhed gyümölcsét, akit Istened, az Örökkévaló adott neked!
54 [54-55] A hosszú ostrom idején, a súlyos éhínség miatt az elkényeztetett és finnyás férfi is irigy szemmel néz testvérére, kedvelt feleségére és még életben maradt gyermekeire, hogy ne kelljen nekik adnia abból, amit eszik — a saját fiainak húsából —, mivel semmi más nem maradt, amit megehetne.
55
56 [56-57] Az elkényeztetett és finnyás asszony is, aki még a földre sem lépett mezítláb az előkelőség miatt, irigységgel néz szeretett férjére, fiára és leányára, és nem ad nekik semmit a saját újszülött csecsemőjének húsából, akit titokban megszült, és abból amit még megehet belőle. Mindezt egymaga eszi meg titokban, amíg már semmi más nem marad, amit megehetne. Ilyen nyomorúságba kerül a hosszú ostrom alatt, amellyel városát szorongatják ellenségei!
57
58 Engedelmeskedj hát, Izráel népe, e törvény minden igéjének, amely le van írva ebben a könyvben! Tiszteld és féld Istenünk, az Örökkévaló dicsőséges és félelmetes nevét!
59 Ha nem, akkor az Örökkévaló rémületes és rettenetes csapásokkal sújt titeket és utódaitokat: hosszantartó súlyos betegségekkel, nagy csapásokkal.
60 Sőt, mindenféle egyiptomi betegséggel is sújt titeket, amelyektől féltetek, és rátok ragasztja azokat.
61 Még azokat a csapásokat és betegségeket is, amelyek nincsenek leírva ebben a törvénykönyvben — bizony rátok hozza valamennyit, amíg egészen elpusztít benneteket!
62 Bár annyian voltatok, mint az égen a csillagok, mégis csak kevesen maradtok meg, mivel nem hallgattatok Istenetek, az Örökkévaló szavára.
63 Az Örökkévaló örömét lelte abban, hogy jól bánjon veletek, és megsokasítsa népünket — ugyanúgy örömét fogja lelni abban, amikor elpusztít és megsemmisít titeket. Bizony, kigyomlál benneteket arról a földről, amelyre most bemenni készültök, hogy birtokba vegyétek.
64 Szétszór az Örökkévaló titeket a nemzetek között a föld egyik szélétől a másikig, és idegen isteneket kell ott szolgálnotok, fa- és kőbálványokat, akiket sem ti, sem őseitek nem ismertek.
65 De még a nemzetek között sem találtok lelketeknek nyugalmat, sem állandó lakóhelyet, mert az Örökkévaló a szíveteket szorongással, lelketeket pedig reménytelenséggel tölti meg, s a szemetek hiába sóvárog majd békesség után.
66 Örökös aggodalomban éltek, hajszálon függ élet és halál, s rettegés abroncsa szorítja szívetek.
67 Reggel azt mondod: „Bárcsak jönne már az este!” Este meg azt: „Mikor lesz már reggel?” — a félelem miatt, amely elborítja lelketek, s amiatt, amit szemetek lát.
68 Végül visszaküld az Örökkévaló benneteket hajókon Egyiptomba, amelyről azt mondta nektek, hogy sohasem látjátok többé. Ott pedig rabszolgának árulnak titeket ellenségeiteknek, de még nekik sem kelletek; s nem lesz, aki megvegyen.
Malakiás próféta könyve 4 : 2
2 De számotokra, akik tisztelitek és félitek nevemet, az a nap olyan lesz, mint a hajnal. Felkel az Igazságosság Napja, és gyógyulást találtok szárnyai alatt. Akkor ugrándozva örvendeztek, mint a borjak, amikor kiengedik őket a karámból a legelőre.
Leave a Reply