spirituális áttörés

Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek spirituális áttörés

Pál első levele a korinthusiakhoz 10 : 13
13 Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyetek kitéve. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.

Ézsaiás próféta könyve 60 : 1 – 22
1 „Kelj fel és tündökölj, hiszen elérkezett világosságod, és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott!
2 Nézd, bár a földet sötétség borítja, és a népeken sűrű homály terpeszkedik, de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága, és dicsősége benned nyilvánvaló lesz.
3 Világosságodhoz nemzetek gyűlnek, királyaik eljönnek e hajnal fényéhez.
4 Nézz föl, és tekints körül! Lásd, mind hozzád jönnek, köréd gyülekeznek! Fiaid ezek, akik messziről jönnek, és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak!
5 Mikor meglátod, arcod felragyog, szíved örömében majd kiszökik a helyéről, és remegve szélesre tárul, mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád, a nemzetek hozzák kincseiket.
6 Karavánok sora jön Midjánból, Éfából, tevék tömege tolong utcáidon. Sebából is eljönnek mindannyian, aranyat és tömjént hoznak, és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik.
7 Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból, Nebajótból kosokat hoznak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul. Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem!
8 Kik ezek, akik oly tömegben repülnek, mint a sűrű fellegek, vagy mint galambok csapata, mikor dúcaikba leszállnak?
9 Mert rám várnak a szigetek és a távoli tengerpartok lakói. Társis hajói is csak szavamra várnak, hogy elhozzák fiaidat messze földről, ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért, hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét, és Izráel Szentjét, aki téged felékesített.
10 Az idegenek fiai újra felépítik falaidat, és királyaik szolgálnak neked, mert haragomban ugyan megvertelek, de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad.
11 Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen, ne zárd be őket se éjjel, se nappal! Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket, királyaik vezetik ünnepélyes menetüket.
12 Mert az a nép és ország, amely nem szolgál téged, elvész. Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen!
13 A Libanon dísze jön hozzád: legszebb cédrusaikat, fenyőiket és ciprusaikat hozzák, hogy ékesítsék szent helyemet, s trónusom zsámolyát díszítsék vele.
14 Hozzád mennek, s meghajolnak előtted elnyomóid fiai, leborulnak lábad előtt, akik megvetettek téged, így neveznek: »Az Örökkévaló városa«, és így: »Izráel Szentjének Sionja«.
15 Bár azelőtt utált és elhagyott voltál, és senki feléd sem nézett, most már örökre dicsőségessé teszlek, és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.
16 A népek gazdagsága táplál, és királyok segítenek téged, és akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló, Megmentőd és Megváltód, Jákób erős Istene.
17 Bronz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt, fa helyett bronzot, és kövek helyett vasat. A békességet teszem fejedelmeddé, és igazságosság kormányoz téged.
18 Erőszaknak híre sem lesz földeden, pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között. Isten szabadítása lesz városod védőfala, és dicsérete annak kapuja.
19 Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod, s éjjel sem a Hold világít neked, hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké, és Istened lesz dicsőséged.
20 Napod nem nyugszik le soha, sem a hold el nem fogy, hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre, és gyászod napjai véget érnek.
21 Néped fiai mind igazságban élnek, és övék lesz a föld örökre. Olyanok lesznek, mint a facsemete amelyet magam ültettem kertembe, hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.
22 A legkisebb közülük ezerre sokasodik, a kicsiny is hatalmas néppé növekszik. Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe, megvalósítom a maga idején.”

Ézsaiás próféta könyve 54 : 17
17 De az ellened készült fegyverek mind kudarcot vallanak. Az ellened szóló vádaskodásokat mind meghazudtolod. Mert ez az Örökkévaló szolgáinak öröksége, hogy magam szolgáltatok nekik igazságot!” — mondja az Örökkévaló.

A példabeszédek könyve 4 : 25 – 27
25 Szemed előre nézzen, figyelj az útra, tekinteted tartsd a célodon!
26 Gondosan ügyelj minden lépésedre, és biztonságosan járhatsz utadon!
27 Se jobbra, se balra ne térj le, s maradj távol a gonosztól!

Pál levele az efezusiakhoz 6 : 12
12 Hiszen mi nem emberek ellen harcolunk, hanem szellemi természetű uralkodók és fejedelmek ellen, a jelenlegi sötét világot irányító hatalmas és gonosz szellemek ellen, akik a magasságban vannak.

Az apostolok cselekedetei 1 : 8
8 Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.”

János evangéliuma 8 : 32
32 Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”

Pál levele a galatákhoz 1 : 10
10 Mit gondoltok, az emberek kedvét keresem, vagy Istenét? Vajon arra törekszem, hogy népszerű legyek? Bizony, ha még mindig az emberek tetszését keresném, akkor nem lennék Krisztus rabszolgája.

A krónikák első könyve 14 : 8 – 17
8 A filiszteusok megtudták, hogy Dávidot felkenték egész Izráel királyává, ezért az egész seregük felkerekedett, hogy harcoljanak ellene. Ezt Dávid is megtudta, és kivonult ellenük.
9 A filiszteusok megtámadták, és kirabolták a Refáim völgyét.
10 Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Megtámadjam-e a filiszteusokat? Kezembe adod-e őket, hogy megverjem a seregüket?” Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Támadd meg, és a kezedbe adom őket!”
11 Akkor Dávid a seregével megtámadta Baál-Perácim városát, és megverte a filiszteusokat. Azóta nevezik ezt a várost Baál-Perácimnak, mert Dávid a győzelem után ezt mondta: „Isten az én kezem által áttört az ellenségen, ahogy a víz áttöri a gátat!”
12 A filiszteusok elfutottak, és otthagyták a bálványaikat, Dávid pedig megparancsolta az embereinek, hogy égessék el azokat.
13 Egy idő múlva a filiszteusok ismét a Refáim-völgyben támadtak.
14 Dávid ekkor is megkérdezte az Örökkévalót, aki azt mondta neki: „Most ne szemből támadj rájuk, hanem kerüld meg őket, és a balzsam-fák felől támadd meg őket!
15 Várd meg, amíg meghallod a harcba induló sereg támadásának zaját a balzsam-fák tetején — Isten előtted vonul a filiszteusok ellen, hogy megverje őket. Akkor te is támadd meg a filiszteusokat!”
16 Dávid mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki, és legyőzte a filiszteusokat. Dávid katonái üldözték és vágták az ellenséget Gibeontól egészen Gézerig.
17 Dávid híre eljutott minden országba, és az Örökkévaló minden nemzetben tiszteletet és félelmet keltett Dávid iránt.

Pál levele a rómaiakhoz 12 : 1 – 21
1 Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!
2 Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!
3 Az Istentől kapott kegyelem által figyelmeztetlek benneteket, hogy egyikőtök se tartsa magát többre, mint ahogyan kellene! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően, hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől.
4 Gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk sajátos feladata.
5 Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.
6 Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Ha például valaki a prófétálás ajándékát kapta, akkor a hite mértéke szerint használja ezt az ajándékot!
7 Aki a gyakorlati dolgokban való szolgálat ajándékát kapta, azzal szolgáljon! Aki a tanítás ajándékát, az tanítson!
8 Aki a biztatás és bátorítás ajándékát kapta, az biztassa és bátorítsa a többieket! Aki az adakozás ajándékát kapta, az adakozzon egyszerűen és tiszta szívvel! Aki azt az ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát! Aki azt kapta, hogy a szenvedőkkel jót tegyen, az tegye ezt jókedvűen és barátságosan!
9 A bennetek lévő isteni szeretet képmutatás nélkül jusson érvényre! Gyűlöljetek minden gonoszságot, viszont ragaszkodjatok ahhoz, ami jó!
10 Testvéri szeretettel szeressétek egymást, és a másik testvérnek mindig adjatok nagyobb tiszteletet, mint amit tőle vártok!
11 Ha dolgozni kell, ne lustálkodjatok, a Szent Szellem tüze lobogjon bennetek, hiszen az Urat szolgáljátok!
12 A reménység töltsön be örömmel! Legyetek türelmesek és kitartók, ha nehézségek vesznek körül! Állandóan imádkozzatok!
13 Isten népét segítsétek adományaitokkal, ha szükségük van rá! Gyakoroljátok a szíves vendéglátást!
14 Még azokat is áldjátok, akik üldöznek vagy zaklatnak titeket! Ne kívánjatok nekik semmi rosszat, hanem áldjátok őket!
15 Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak!
16 Éljetek egyetértésben és összhangban egymással! Ne legyetek büszkék, hanem az egyszerű emberekkel vállaljatok közösséget! Ne becsüljétek túl magatokat!
17 Ha valaki rosszul bánik veletek, ne álljatok bosszút rajta! Arra törekedjetek, amit mindenki jónak és nemesnek tart!
18 Tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy mindenkivel békességben éljetek!
19 Szeretett testvéreim, ne álljatok bosszút magatokért! Inkább bízzátok ezt Isten haragjára, mert meg van írva: „A bosszúállás az én dolgom, én majd megfizetek, ezt mondja az Örökkévaló.”
20 Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert olyan ez, mintha izzó parazsat tennél a fejére.”
21 Ne hagyd, hogy a gonosz legyőzzön téged! Tedd azt, ami jó és helyes — ezzel te fogod legyőzni őt!

Ézsaiás próféta könyve 58 : 1 – 14
1 „Kiálts, jó hangosan! Emeld föl hangodat, mint a trombita, ne félj! Mondd meg népemnek, miben vétkeztek, Jákób népének mutasd meg bűneiket!
2 Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem, hogy megértsék útjaimat! Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él, és Istenének parancsait tiszteli? Igazságos döntéseket kérnek tőlem, és Isten közelségére vágyakoznak!
3 Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk, ha nem veszed észre? Miért gyötörjük magunkat, ha nem törődsz vele?« De én ezt felelem: Nézzétek! Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek, és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!
4 Még a böjt idején is veszekedtek és vitatkoztok, gonosz indulattal támadtok egymásra, majd ölre mentek! Nem úgy böjtöltök, hogy könyörgésetek hangja följusson a magasba!
5 Azt hiszitek, ez az a böjt, amelyet én szeretek? Az a böjt, hogy az ember éhezéssel gyötri magát? Hogy fejét lehajtja, mint a káka, zsákruhába öltözik, és hamuban térdel? Ezt nevezitek ti böjtnek, az Örökkévaló kedves napjának?
6 Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek, nem ilyen! Nyissátok ki a gonoszság bilincseit! Engedjétek szabadon az elnyomottakat, oldozzátok le igájuk köteleit! Törjetek össze minden igát!
7 Kenyered oszd meg az éhezővel, otthonodat a hajléktalan szegénnyel, ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl, és testvéred elől ne zárkózz el!
8 Akkor felvirrad világosságod, mint a hajnal fénye, betegségedből hamar felépülsz, és egészséged helyreáll, az Igazságos megy előtted, mint elővéd, az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.
9 Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót, ő meghallja, és válaszol neked. Mikor hozzá kiáltasz, azt mondja: »Itt vagyok!« Ha egymást le nem igázzátok, ha másokra ujjal nem mutogatsz, ha beszéddel sem támadsz senkire,
10 ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván, hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele, akkor felragyog világosságod a sötétben is, még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
11 Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen, még kietlen, száraz földön is mindennel ellát. Csontjaidat megerősíti, s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert, mint a forrásvíz, mely el nem apad.
12 Fiaid felépítik az ősi romokat, és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat. Így fognak nevezni: »Romos várfalak felépítője, utak megújítója, városok újjáépítője.«
13 Ha szombat ünnepén nem indulsz útra, és szent napomon nem jársz kívánságod után, hanem örömöd leled a szombati nyugalomban, az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod, és őt tiszteled azzal, hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol, nem a kívánságaidat követed, s nem beszélsz hiábavalóságot,
14 akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban, járatlak a föld magaslatain, és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!” — az Örökkévaló szája mondja ezt.

Pál levele az efezusiakhoz 1 : 3
3 Áldott legyen az Isten, Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki Krisztusban megáldott bennünket minden szellemi áldással a Mennyben.

János evangéliuma 3 : 16
16 Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon.

Pál levele az efezusiakhoz 6 : 18
18 Minden helyzetben imádkozzatok és könyörögjetek a Szent Szellem által. Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban, és járjatok közben Isten embereiért és népéért!

Ézsaiás próféta könyve 40 : 1 – 31
1 „Vigasztaljátok népemet, bátorítsátok! — mondja Istenetek. —
2 Beszéljetek a szívére Jeruzsálemnek! Hirdessétek neki, hogy szolgaságának ideje letelt, hogy vétkeit az Örökkévaló megbocsátotta, kétszeresen megbüntette már összes bűnéért az Örökkévaló.”
3 Halljátok meg a kiáltónak szavát: „Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban! Egyengessétek Istenünk útját a kietlenben!
4 Töltsétek föl mind a völgyeket, a hegyek és dombok legyenek rónává, ami tekervényes, legyen egyenessé, ami göröngyös, legyen simává!
5 Akkor megjelenik az Örökkévaló dicsősége, és minden halandó látni fogja, kivétel nélkül mindannyian!” — az Örökkévaló maga mondta ezt.
6 Egy hang szólt hozzám: „Hirdesd, jó hangosan!” Kérdeztem: „Mit mondjak?” Ezt mondd: „Minden halandó olyan, mint a fű a pusztán! Minden emberi dicsőség, mint a mező virága.
7 Csak rálehel az Örökkévaló, és megszárad a puszta füve, elhull virága. Bizony, mint a fű, olyan a nép!
8 Elszárad a fű, elhull a virág, de Istenünk szava örökké érvényes marad!”
9 Sion, jó hírt viszel, hát magas hegycsúcsra menj fel! Jeruzsálem, jó hírt kiáltasz, ereszd ki hát hangodat! Ne félj, hirdesd bátran Júda városainak: „Nézzétek, Istenetek jön!”
10 Nézzétek, az Örökkévaló Isten jön hatalommal! Erős kézzel uralkodik. Magával hozza népének jutalmát, de ellenségeinek megfizet érkezése előtt.
11 Mint pásztor, úgy vezeti nyáját. Gondjukat viseli, karjára gyűjti a bárányokat, s ölébe veszi, a szoptatósakat gyengéden vezeti.
12 Ugyan ki mérte meg markával az óceán vizét? Ki mérte fel arasszal az egeket? A föld porát ki szedte kosarába, vagy ki tette mérlegre a hegyóriásokat? Ki mérte le a dombokat?
13 Ki parancsolt valaha az Örökkévaló Szellemének? Tanácsot ki adott neki? Oktatta őt valaki?
14 Vagy kitől kért az Örökkévaló tanácsot valaha? Ki tanította ítélkezni? Ki oktatta bölcsességre? Az értelem útjára ki vezette?
15 Lám, a nemzetek, mint vízcsepp a vödörben, csak annyit számítanak előtte! Az összes sziget és tengerpart, mint porszem a mérlegen.
16 Az Örökkévalóhoz méltó áldozathoz nem elég Libanon egész erdeje sem a tűzre, összes vadállata sem az égőáldozatra.
17 Az Örökkévaló előtt a nemzeteknek semmi súlyuk sincs a mérlegen, a semminél is kevesebbek az ő szemében.
18 Kihez hasonlítanátok az Örökkévalót? Lehet-e képmást készíteni róla?
19 Mégis van, aki bálványszobrot készít, fémből kiönti formáját, arannyal bevonja, ezüstláncokkal ékesíti.
20 Akinek ilyen áldozatra nem telik, az nem korhadó fát választ, keres hozzá ügyes faragó mestert, bálványszobrot készíttet vele, s felállítja magának.
21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok? Nem mondták nektek soha? Nem értitek, hogyan készültek a föld alapjai?
22 Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten! Ott ül trónján a földkerekség fölött! Lába előtt a földi lakók, mint a sáskák a fűben, olyan aprók! Ő feszítette ki az eget, mint fátylat, vagy lakósátrat a föld fölé.
23 Ő teszi semmivé a hatalmas fejedelmeket, megfosztja hatalmuktól a földi uralkodókat.
24 Alighogy helyükre ültették őket, hatalmuk épphogy kicsírázott, alig vertek gyökeret a földben — ha az Örökkévaló rájuk fúj: máris elfonnyadnak, kiszáradnak, s a vihar felkapja őket, mint polyvát a szél!
25 „Kihez akartok hasonlítani engem? Kivel mértek össze?” — kérdezi a Szent.
26 Nézzetek föl a magasba, tekintsétek a csillagokat! Ki teremtette azokat? Ki teremtette az égi seregeket? Bizony, ő néven szólítja valamennyit! Az Örökkévaló hatalma és ereje miatt egy sem hiányzik!
27 Miért mondod hát Jákób népe, hogyan mondhatod ezt Izráel nemzete: „Nem látja az Örökkévaló a sorsomat, túl messze van, hogy megvédjen az igazságtalanságtól!”
28 Hát nem tudod, nem hallottad soha, hogy Örökké Élő Isten az Örökkévaló, aki teremtette az egész földet, figyelmével mindenkit követ, s nem fárad el soha! Bölcsessége kifürkészhetetlen!
29 Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza.
30 Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek.
31 De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki.

Pál levele az efezusiakhoz 3 : 20
20 Bennünk működő ereje által Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni.

János első levele 4 : 1 – 21
1 Kedves gyermekeim, ne higgyetek akármelyik szellemnek. Előbb gondosan vizsgáljátok meg őket, hogy valóban Istentől jöttek-e! Azért mondom ezt, mert sok hamis próféta jön-megy szerte a világon.
2 Így tudjátok eldönteni, hogy egy szellem Istentől jött-e: ha elismeri és megvallja, hogy Jézus a Messiás, aki emberi testben jelent meg a Földön — akkor az a szellem Istentől jött.
3 Ha viszont ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött. Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a világra, és már itt is van.
4 Ti azonban, gyermekeim, Istenhez tartoztok, ezért legyőztétek őket, mert aki bennetek él, hatalmasabb, mint az, aki a világban van.
5 Ők a világhoz tartoznak, és amit mondanak, azt is a világból veszik, ezért hallgat rájuk a világ.
6 Ezzel szemben mi Istenhez tartozunk, és aki Istent ismeri, hallgat ránk. Aki pedig nem Istenhez tartozik, az nem fogadja el, amit mondunk. Így tudjuk megkülönböztetni az Igazság Szellemét attól a szellemtől, amely félrevezeti és becsapja az embereket.
7 Kedveseim, Isten szeretetével kell szeretnünk egymást, mert ez a szeretet Istentől származik. Aki így szeret, az mind Istentől született, és ismeri Istent.
8 Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet.
9 Isten pedig úgy mutatta meg nekünk, mennyire szeret bennünket, hogy elküldte a Földre az egyetlen Fiát, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk.
10 Ez az isteni szeretet! Nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem ahogy ő szeret bennünket. Ezt pedig azzal mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre azért, hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért.
11 Kedveseim, ha Isten így szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az isteni szeretettel kell szeretnünk egymást.
12 Istent még soha senki nem látta, de ha isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él, és ez a szeretet kiteljesedik bennünk.
13 Tudjuk, hogy Istenben élünk, és Isten bennünk él. Honnan tudjuk? Abból, hogy ő a saját Szelleméből adott nekünk.
14 Az Atya-Isten elküldte a Fiát a Földre, hogy az egész világot megmentse — ezt mi a saját szemünkkel láttuk, és bizonyítjuk, hogy így igaz.
15 Aki elismeri és megvallja az emberek előtt: „Hiszem, hogy Jézus az Isten Fia” — abban Isten benne él, és ő is Istenben él.
16 Mi pedig megismertük és tapasztaljuk Isten irántunk való szeretetét, ezért bízunk ebben a szeretetben. Mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az isteni szeretetben éli az életét, az valójában Istenben él, és Isten is él benne.
17 Így növekszik bennünk Isten szeretete, amíg teljessé nem lesz. Ezért örömteli bizalommal várjuk az Ítélet Napját, hiszen mi is ugyanúgy vagyunk ebben a világban, ahogyan ő.
18 Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.
19 Isten előbb szeretett bennünket, ezért tudunk mi is másokat szeretni Isten szeretetével.
20 Aki azt mondja: „szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik, hiszen hogyan szerethetné Istent, akit sohasem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát?
21 Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az a testvérét is Isten szeretetével szeresse.

A példabeszédek könyve 14 : 29
29 Aki féken tartja haragját, az igazán értelmes, aki pedig hirtelen haragú, nagyokat hibázik.

Pál első levele a korinthusiakhoz 13 : 1 – 13
1 Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom.
2 Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok!
3 Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.
4 Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke,
5 nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele,
6 nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal.
7 Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.
8 Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás.
9 Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is.
10 Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.
11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat.
12 Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. De mikor eljön a teljesség, mindent szemtől-szembe és világosan fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga Isten ismer engem.
13 Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb.