Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek kecskéket
A példabeszédek könyve 27 : 27
27 Akkor lesz elég kecsketej, hogy táplálja családodat, s még a szolgáidat is.
Máté evangéliuma 25 : 31 – 46
31 „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben összes angyalával együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára,
32 és a Föld minden lakosát összegyűjtik trónja elé. Ő pedig két csoportra választja majd őket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33 A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.
34 Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta!
35 Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok.
36 Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«
37 Ekkor így felelnek majd az igazságosak: »Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni?
38 Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát?
39 Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg?«
40 Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem segítettetek.«
41 Ezután a bal oldalán állókhoz fordul: »Menjetek előlem! Átkozottak vagytok! Menjetek az örök tűzbe, amely a Sátánnak és angyalainak készült!
42 Menjetek, mert éhes voltam, de nem adtatok ennem! Szomjas voltam, de nem adtatok innom.
43 Idegen voltam, de nem fogadtatok be a házatokba! Hiányzott a ruhám, de nem öltöztettetek fel! Beteg és fogoly voltam, de nem látogattatok meg!«
44 Ők is ugyanazt fogják tőle kérdezni: »Uram, mi nem láttunk téged éhesnek, szomjasnak vagy idegennek. Nem láttunk téged, amikor nem volt mibe öltöznöd. Nem láttunk betegen, vagy a börtönben. Mikor volt az, amikor nem segítettünk rajtad?«
45 Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor nem segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem nem segítettetek!«
46 Akkor ezek elmennek az örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre.”
Dániel próféta könyve 8 : 1 – 27
1 Az előző látomás után, Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében én, Dániel, egy újabb látomást láttam.
2 Ebben a látomásban Élám tartományban, Súsán várában voltam, az Úlaj csatorna mellett.
3 Ahogy felnéztem, a vízparton egy hosszú szarvú kost láttam. Két szarva közül az egyik később növekedett, és hosszabb volt, mint a másik.
4 A kos a szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Semmilyen állat nem tudott ellenállni a kos támadásának, senki sem menekült meg tőle. A kos tetszése szerint tehetett, amit akart, és nagyon erős lett.
5 Miközben ezen gondolkoztam, nyugat felől egy kecskebak közeledett. Oly sebesen rohant, hogy a lába alig érte a földet. A baknak csak egy nagy szarva volt a két szeme között.
6 Teljes erővel nekirohant a kétszarvú kosnak, amelyet a csatorna partján láttam.
7 Dühösen megtámadta, ledöntötte és megtaposta, még a szarvait is letörte. A kos nem tudott ellenállni, és senki sem tudta megmenteni a bak erejétől.
8 Ezután a bak igen naggyá növekedett, de hatalma tetőpontján a nagy szarva letört, és annak helyén négy tekintélyes szarva nőtt a négy égtáj irányába.
9 A négy közül az egyikből egy újabb szarv nőtt ki, amely eleinte kicsi volt, de azután rendkívül hatalmasra fejlődött dél felé, kelet felé és a gyönyörű föld felé.
10 Olyan magasra nőtt, hogy egészen a mennyei seregig fölért. A mennyei seregből egyeseket a földre dobott, és ezeket megtaposta.
11 Még a mennyei sereg Vezérével is szembeszállt: elvette tőle a naponkénti égőáldozatot, és a szentélyét meggyalázta.
12 A mindennapi áldozatot törvénytelen módon megszüntették egy bizonyos időre, az igazságot földre vetették, és lábbal tiporták. Ezt tette az a kicsi szarv, és mindenben sikeres volt.
13 Azután hallottam, amikor két szent beszélt egymással. Az egyik ezt kérdezte: „Meddig fog tartani mindaz, amit a látomás mutat: a napi áldozatok szünetelése, a pusztító bűn, a szentély és a mennyei sereg lábbal tiprása?”
14 A másik szent így felelt: „Így telik el 2 300 este és reggel, azután a szent hely ismét a Törvény szerinti rendben látja el a rendeltetését.”
15 Amikor én, Dániel, láttam ezt a látomást, szerettem volna megérteni. Ekkor megállt előttem valaki, aki egy férfihoz hasonlított.
16 Majd egy emberi hangot hallottam az Úlaj csatorna felől: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!”
17 Akkor ő odajött hozzám, én pedig megrémültem, és arccal a földre estem. De ő azt mondta: „Ember fia, értsd meg, hogy ez a látomás az utolsó időkre vonatkozik!”
18 Amikor beszélt hozzám, ájultan estem a földre, de ő megérintett, és lábra állított.
19 Ezt mondta: „Figyelj rám! Megmondom neked, mi fog történni a harag időszakának végén. Ez a látomás ugyanis az elrendelt végső időkre vonatkozik.
20 A kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és perzsák birodalmát jelenti.
21 A bozontos szőrű kecskebak a görög birodalmat jelképezi, a szemei között lévő nagy szarv pedig annak első királyát.
22 Láttad, hogy a nagy szarv letörött, és a helyén négy másik nőtt ki. Ez azt jelenti, hogy abból a nemzetből négy királyság alakul ki, de nem olyan erősek, mint az előző.
23 Uralmuk végén, amikor a bűnök már annyira felhalmozódnak, hogy az égig érnek, támad egy kegyetlen és céltudatos király, aki mestere a ravaszságnak és megtévesztésnek.
24 Nagy hatalma lesz, de nem a saját ereje által , és csodálatos hatékonysággal pusztít. Amibe belefog, az sikerül, és tetszése szerint cselekszik. Hatalmasokat pusztít el, és a szenteket is gyilkolja.
25 Ravaszsága által sikeresen megtéveszt és becsap sokakat. Saját magát nagyon nagynak képzeli. Sokakat elpusztít, akik biztonságban érzik magukat. Végül ellene támad a Vezérek Vezérének is, de össze fog törni, pedig ember keze nem is nyúl hozzá.
26 Az estékről és reggelekről szóló látomás, és amit erről mondtak neked, az igaz! Most pedig pecsételd le ezt a látomást, mert még messze van az idő, amelyre vonatkozik.”
27 Ezután én, Dániel, napokig kimerülten feküdtem. Majd felerősödtem, és tovább végeztem a feladatokat, amelyeket a király rám bízott. Közben egyre csak a látomáson gondolkoztam, amelyet sem én, sem más nem értett.
Leave a Reply