Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek Jézussal való kapcsolatunk erősítése
János evangéliuma 15 : 7
7 Ha viszont bennem éltek, és tanításaim bennetek élnek, akármit kértek, megkapjátok.
A jelenések könyve 3 : 20
20 Nézd, itt állok az ajtód előtt, és kopogtatok! Aki meghallja a hangomat, és beenged, ahhoz bemegyek, és együtt vacsorázom vele.
Pál levele a rómaiakhoz 5 : 1 – 21
1 Most tehát Isten elfogadott bennünket a hitünk alapján. Ezért Urunk, Jézus Krisztus által békességben élünk vele.
2 Jézus által kaptunk szabad hozzáférést Isten kegyelméhez, amelyben élünk. Örvendezünk annak, hogy reménységünk szerint részesülni fogunk Isten dicsőségében.
3 De nemcsak ennek örülünk, hanem a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk.
4 A kitartás eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik,
5 ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra.
6 Amikor eljött a megszabott ideje, Krisztus meghalt értünk, bűnösökért. Mi akkor még tehetetlenek voltunk.
7 Nehéz lenne olyan embert találni, aki hajlandó lenne meghalni, hogy valaki mást megmentsen, még akkor is, ha az a másik igazságos. Egy jó emberért talán mégis vállalná a halált valaki,
8 Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk.
9 Akkor most mennyivel inkább megmenekülünk Isten haragjától Krisztus által! Hiszen Isten már elfogadott bennünket Krisztus vére, vagyis a halála által.
10 Amikor még ellenségei voltunk, Isten békét kötött velünk a saját Fia halála árán. Akkor mennyivel inkább megment bennünket Krisztus élete most, miután már békességben élünk Istennel!
11 Sőt mi több, örülünk és dicsekedünk is Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által, aki békét teremtett köztünk és Isten között.
12 A bűn egyetlen ember — Ádám — által lépett be a világba. A bűn által pedig bejött a halál is, amely mindenkit elért. Mindenkinek meg kell halnia, mert mindenki vétkezett.
13 A bűn már a Mózesi Törvény előtt is jelen volt a világban. De amíg nincs Törvény, addig a bűnt sem lehet senkinek felróni.
14 Ádámtól Mózesig mégis mindenki felett a halál uralkodott, még azok felett is, akik nem úgy vétkeztek, mint ahogyan Ádám, aki megszegte Isten parancsát. Ádám előképe volt az eljövendő Krisztusnak.
15 Isten ajándéka, a kegyelem azonban másképpen működik, mint Ádám bűne! Igaz, Ádám bűne sok ember halálát okozta, de Isten kegyelme és ajándéka sokkal hatásosabb, és bőségesebben árad ki sok-sok emberre. Ezt a kegyelem-áradást egy másik ember, Jézus Krisztus kegyelme tette lehetővé.
16 A következményekben is különbség van Ádám bűne és a kegyelmi ajándék között! Hiszen az ítélet már egyetlen bűnt is halállal büntetett. Ezzel szemben a kegyelem ajándéka sok-sok bűn elkövetése után is elfogadhatóvá teszi a bűnösöket Isten számára.
17 Egyetlen ember bűne miatt a halál valóban uralomra jutott azon az egy személyen keresztül. De ha ez így van, mennyivel inkább uralkodnak az életben a másik ember, Jézus Krisztus által azok, akikre bőségesen árad Isten kegyelme! Ezek ajándékba kapták, hogy Isten elfogadhatónak tekinti őket.
18 Egy ember bűne az összes többi számára is ítéletet eredményezett. Ugyanígy, amit az a másik ember — Jézus Krisztus — Isten akarata szerint elvégzett, az mindenki számára lehetővé tette, hogy Isten elfogadja őt, és örökké éljen.
19 Ahogyan egyetlen ember engedetlensége következtében sokan bűnösökké lettek, úgy egyetlen ember engedelmessége által sokan elfogadhatóvá válnak Isten számára.
20 Isten pedig behozta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik.
21 Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.
Máté evangéliuma 6 : 5 – 24
5 „Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek felállni és hangosan imádkozni a zsinagógában és az utcasarkon, hogy mindenki lássa és hallja őket! Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat.
6 Amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót, és titokban imádkozz Mennyei Atyádhoz! Ő látja, amit titokban teszel, és megjutalmaz érte!
7 Amikor imádkoztok, ne legyetek bőbeszédűek, mint azok, akik nem ismerik Istent, és azt hiszik, hogy akkor teljesül a kérésük, ha sokszor ismételgetik.
8 Ne utánozzátok őket! Mennyei Atyátok jól tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.
9 Inkább így imádkozzatok: »Atyánk, aki a Mennyben vagy, legyen megszentelve a neved!
10 Jöjjön el királyi uralmad, és akaratod teljesüljön itt a Földön is, ahogy a Mennyben teljesül!
11 A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
12 Bocsásd meg a bűneinket, ahogyan mi is megbocsátottunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek!
13 Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket, és szabadíts meg minket a gonosztól!«
14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek bűneiket, akkor Mennyei Atyátok is megbocsát nektek.
15 De ha nem bocsátotok meg másoknak, akkor Mennyei Atyátok sem bocsát meg nektek.”
16 „Amikor böjtöltök, ne legyen szomorú az arcotok, mint a képmutatóké, akik elgyötört arckifejezésükkel mutatják, hogy böjtölnek. Igazán mondom nektek: ezzel már meg is kapták az összes jutalmukat.
17 Te azonban úgy öltözz és viselkedj, hogy
18 senki se vegye észre, amikor böjtölsz! Csak Mennyei Atyád lássa, aki titokban figyel, s ő majd megjutalmaz.”
19 „Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol elpusztítja a moly, a rozsda, vagy ellopják a tolvajok és a betörők!
20 Inkább a Mennyben gyűjtsetek kincseket, mert ott sem moly, sem rozsda nem teszi tönkre, sem a tolvajok nem lopják el!
21 Mert ahol az értékeid vannak, oda húz a szíved.
22 Egész lényedet a tekinteted világítja meg. Ezért, ha jóindulattal és adakozásra készen tekintesz az emberekre, akkor egész lényedet elárasztja a világosság.
23 Ha viszont önző és zsugori módon nézel rájuk, akkor egész lényed elsötétül. Ha pedig a tekinteted, vagyis a mécsesed elsötétül, akkor valóban nagy sötétségbe kerültél!
24 Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Pénzt!”
Pál második levele Timóteushoz 2 : 21
21 Így tehát, ha valaki megtisztítja magát minden hamisságtól és gonoszságtól, akkor olyan edény lesz belőle, akit dicsőséges feladatokra fognak használni. Igen, akkor az az ember szent lesz, hasznos eszköz a Mester kezében, és minden jó munkára alkalmas.
A zsoltárok könyve 139 : 1 – 24
1 A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára. Örökkévaló, megvizsgáltál, és jól ismersz.
2 Tudod, mikor leülök, vagy felkelek, ismered még gondolataimat is. Mielőtt bármit tennék, már tudod.
3 Szemmel tartod, merre járok, látod, mikor lefekszem, minden utamat ismered!
4 Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Örökkévaló.
5 Körülvettél mindenfelől, előttem is, mögöttem is te jársz, rajtam nyugtatod kezed!
6 Mindent tudsz, csodállak érte, fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!
7 Szellemed elől hová fussak? Jelenléted elől el nem rejtőzhetek!
8 Ha a Mennybe szállnék fel, ott vagy, ha a holtak közé fekszem, ott is jelen vagy!
9 Ha a hajnal szárnyaival szállanék, és a tenger túlsó szélére költöznék,
10 ott is kezed vezetne, jobb karod ott is megtartana engem!
11 Ha azt mondom: „A sötétség elborít engem, az éjszaka biztosan eltakar előled!”
12 Még a sötétség sem tud elrejteni szemed elől, neked még az éjszaka is világos, mint a nappal, a sötétség pedig világosság!
13 Örökkévaló, te alkottad testem, anyám méhében kezed formált engem!
14 Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél! Bizony, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt!
15 Mindent tudsz rólam! Még csontjaimat is láttad, ahogy titokban formálódtak anyám méhében!
16 Naponta figyelted, amint alaktalan testem formát öltött. Könyvedben minden része fel volt írva, és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.
17 Istenem, milyen kedvesek nekem gondolataid! Meg sem számolhatom, olyan rengeteg!
18 Ha megpróbálnám, több lenne, mint tengerparton a homok. S ha megszámolnám, akkor is csak veled lennék, Örökkévaló!
19 Istenem, bárcsak elpusztítanád a gonoszt! Bárcsak elűznéd tőlem a gyilkosokat,
20 akik gonoszul szólnak rólad, akik hamisan esküsznek nevedre, ellenségeidet!
21 Örökkévaló, gyűlölöm gyűlölőidet, megvetem az ellened lázadókat.
22 Teljes szívvel gyűlölöm őket! Ellensége lettem ellenségeidnek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem! Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat!
24 Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék! Vezess engem az örök élet ösvényén!
A zsoltárok könyve 119 : 1 – 176
1 Áldottak és boldogok, akik tiszta életet élnek, akik az Örökkévaló tanítását követik.
2 Áldottak és boldogok, akik ragaszkodnak bizonyítékaihoz, és teljes szívvel keresik őt,
3 nem követnek el semmiféle gonoszságot, hanem engedelmeskednek neki.
4 Uram, te parancsoltad, hogy utasításaidat gondosan kövessük.
5 Bárcsak mindig egyenesen járnék utadon, s hűségesen követném törvényedet!
6 Ha gondosan figyelnék parancsaidra, akkor nem szégyenkeznék soha.
7 Tiszta szívből hálát adok neked, Uram, mikor igazságos ítéleteidet tanulmányozom.
8 Megőrzöm törvényedet, soha ne hagyj el engem!
9 Hogyan élhet a fiatal tiszta életet? Csak úgy, ha figyel beszédedre, és ahhoz igazodik!
10 Teljes szívvel kereslek téged, Uram, ne engedj eltérnem parancsaidtól!
11 Szívemben őrzöm szavaidat, mint rejtett kincseket, nehogy vétkezzem ellened!
12 Áldalak, Örökkévaló, kérlek, taníts törvényedre!
13 Ajkam elsorolja, emlékezetből ismételi szájad minden ítéletét.
14 Inkább gyönyörködöm bizonyítékaidban, mint bármilyen nagy gazdagságban.
15 Utasításaidat szívemben forgatom, gondosan követem utadat, Uram!
16 Gyönyörködöm törvényedben, nem felejtem szavadat.
17 Légy jóindulattal szolgádhoz, hogy éljek, és engedelmeskedjek szavadnak!
18 Nyisd fel szemem, hogy meglássam, milyen csodálatosak tanításaid!
19 Idegen és jövevény vagyok e földön, kérlek, ne rejtsd el előlem parancsaidat!
20 Sóvárog a szívem, ítéleteidet kívánja szüntelen.
21 Uram, te megfenyíted a büszkéket: átkozottak, akik eltávolodnak parancsaidtól!
22 Vedd le rólam a szégyent és gyalázatot, mert megőrzöm bizonyítékaidat!
23 Ha a vezetők összeülnek, és ellenem beszélnek, szolgád akkor is törvényedről gondolkodik.
24 Gyönyörködöm bizonyítékaidban, amelyekből tanácsot adsz nekem.
25 Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg beszédeddel!
26 Uram, elmondtam neked mindent őszintén, és te meghallgattál! Kérlek, taníts törvényeidre!
27 Hadd lássam meg utasításaid értelmét, hogy gondolkodhassam csodálatos dolgaidról!
28 Sír a lelkem a keserűség miatt, vigasztalj és erősíts meg szavaddal!
29 Őrizz meg a hamisságtól és hűtlenségtől, erősíts meg tanításoddal!
30 Eldöntöttem, hogy hűséges maradok hozzád, Uram! Ítéleteidet mindig szemem előtt tartom!
31 Ragaszkodom bizonyítékaidhoz, Örökkévaló! Ne engedd, hogy megszégyenüljek!
32 Futok, hogy engedelmeskedjek parancsaidnak, ha a szívem készségessé teszed !
33 Örökkévaló, taníts engem törvényed útjára, hogy mindvégig gondosan kövessem azt.
34 Tégy engem értelmessé, hogy kövessem tanításodat, és teljes szívvel engedelmeskedjek!
35 Vezess parancsaid ösvényén, mert abban gyönyörködöm!
36 Segíts meg, hogy bizonyítékaidon gondolkozzam, s ne azon, hogy gazdagodjak meg!
37 Fordítsd el tekintetem, hogy ne nézzek a bálványokra, és erősíts meg, hogy kedvedre éljek!
38 Teljesítsd be szolgádon szavadat, amelyet az istenfélőknek ígértél!
39 Távolítsd el tőlem szégyenemet, amelytől félek, mert ítéleteid olyan jók!
40 Nézd, vágyakozom utasításaidra, eleveníts meg jóságoddal!
41 Örökkévaló, szálljon rám hűséges szereteted, és szabadításod, ahogy megígérted,
42 hogy megfelelhessek azoknak, akik gyaláznak, mert bízom benned és ígéretedben!
43 Ne vedd el tőlem az igazság beszédét, mert ítéleteidre várok!
44 Állandóan követem tanításaidat, most és örökké.
45 Tágas téren járok, nem kell semmit rejtegetnem, mert utasításaidat keresem és követem.
46 Királyok előtt szólok bátran, mert szövetségedről beszélek.
47 Szeretem parancsaidat, élvezem, ha tanulmányozhatom őket!
48 Szeretem parancsaidat, sőt, tisztelem őket, és sokat gondolkozom róluk.
49 Emlékezz, Uram, szavadra, szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál!
50 Ez ad erőt és vigasztalást szorult helyzetemben, mert beszéded és ígéreteid megelevenítenek!
51 Bárhogyan gúnyolnak is a büszkék, mégsem fordulok el tanításodtól, Uram!
52 Mikor ítéleteidről gondolkodom, amelyeket az ősidőkben hoztál, Örökkévaló, mindig megvigasztalódom!
53 Harag és szomorúság vesz erőt rajtam az istentelenek miatt, akik elfordulnak tanításodtól!
54 Mint az énekek, olyanok számomra törvényeid, mikor idegen országban vándorolok.
55 Még éjjel is rád gondolok, Örökkévaló, és emlékezem tanításodra!
56 Ez az én sorsom, hogy engedelmeskedjek utasításaidnak.
57 Örökkévaló, elhatároztam: az én részem, hogy engedelmeskedem beszédednek.
58 Hozzád jövök, teljes szívből kérlek: légy kegyelmes hozzám, ígéreted szerint!
59 Végiggondoltam életemet: visszatérek bizonyítékaidhoz, Uram!
60 Sietek, nem aggodalmaskodom, parancsaidat megtartom!
61 Bár az istentelenek kötelei tekeredtek rám, mégsem felejtem el tanításodat!
62 Még éjjel is felkelek, hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért!
63 Barátjuk vagyok azoknak, akik téged imádnak! Társa vagyok mindenkinek, aki utasításaidat követi.
64 Hűséges szereteted, ó, Örökkévaló, az egész Földet beborítja! Taníts engem törvényeddel!
65 Örökkévaló, valóban jó vagy hozzám, úgy, ahogy megígérted!
66 Taníts engem bölcsességre és helyes ítéletre, mert bízom parancsaid helyességében!
67 Mielőtt megaláztatás ért, eltévedtem, de most már követem, amit mondasz, Uram!
68 Milyen jó vagy, és mindent helyesen teszel! Taníts engem törvényeddel!
69 Gőgös hazugok támadtak rám, mégis teljes szívvel követem utasításaidat!
70 Szívük sötét és ostoba, nem törődnek semmivel, de én tanításodban gyönyörködöm!
71 Hasznomra vált a szenvedés, mert megértettem, és megjegyeztem törvényedet!
72 A tanítás a te szádból, Uram, többet ér, mint ezernyi arany és ezüst!
73 Uram, kezed formált engem, és te tartasz életben, segíts, hogy parancsaidat megismerjem és megértsem!
74 Látnak engem, akik tisztelnek és félnek téged, és örülnek, mert ígéreteidben reménykedem!
75 Tudom, hogy igazságosak ítéleteid, Örökkévaló, és jól tetted, hogy megfenyítettél!
76 De most, kérlek, vigasztalj meg jóságoddal, ahogy szolgádnak megígérted!
77 Szálljon rám irgalmad, és eleveníts meg, hogy tanításod élvezhessem!
78 Szégyenüljenek meg a büszkék, akik ok nélkül vádoltak engem, én pedig utasításaidról gondolkozom.
79 Akik tisztelnek és félnek téged, Uram, forduljanak ismét felém, akik megismerték bizonyítékaidat!
80 Segíts, hogy hűséges legyek törvényedhez, hogy soha ne kelljen szégyenkeznem!
81 Lelkem sóvárogva várja, hogy megszabadíts, Uram, ígéretedben reménykedem!
82 Egyre csak várom, hogy beteljesítsd, amit ígértél nekem. Már a szemem is belefáradt a nézésbe, mikor vigasztalsz meg?
83 Olyan lettem, mint a füstre akasztott száraz bőrtömlő mégsem felejtem el törvényedet!
84 Mennyit szántál szolgádnak, meddig élek még? Mikor tartasz ítéletet üldözőim fölött?
85 Vermet ástak nekem az istentelenek, akik nem tanításod szerint élnek.
86 Parancsaid mind megbízhatóak. Az istentelenek ok nélkül üldöznek, segíts meg, Uram!
87 Majdnem elpusztítottak engem, mégsem tértem el utasításaidtól!
88 Eleveníts meg hűséges szereteteddel, hogy bizonyítékaidat megőrizzem!
89 Amit mondtál, Örökkévaló, örökre érvényes marad, olyan biztos, mint a Menny!
90 Hűséges vagy, Uram, nemzedékről nemzedékre! Megalapoztad a Földet, és az szilárdan áll!
91 Minden, ami van, téged szolgál, ítéleteid szerint áll fenn minden, ami létezik.
92 Tanításaid örömömre vannak, különben már elpusztultam volna a szenvedésben!
93 Nem felejtem utasításaidat, mert azok által éltetsz engem!
94 Tiéd vagyok, Uram! Ments meg, hiszen utasításaidat keresem!
95 Az istentelenek lesnek rám, hogy megöljenek, mégis bizonyítékaiddal foglalkozom.
96 Láttam, hogy egyszer mindennek vége szakad, de parancsod örök és végtelen!
97 Mennyire szeretem tanításodat, Uram! Egész nap azon gondolkodom.
98 Parancsaid bölcsebbé tesznek ellenségeimnél, mert mindig megsegítenek!
99 Bölcsebb lettem még mestereimnél is, mert bizonyítékaidon gondolkodom!
100 A város vezetőinél is bölcsebb lettem, mert követem utasításaidat!
101 Gonosz utakra nem is lépek, hogy engedelmeskedjek szavaidnak.
102 Nem fordulok el ítéleteidtől, mert te tanítottál engem, Uram!
103 Milyen kedvesek nekem a szavaid, édesebbek, mint nyelvemnek a méz!
104 Utasításaid tettek értelmessé, ezért minden hamisságot utálok!
105 Beszéded, mint a lámpa fénye lábam előtt: megvilágítja ösvényemet.
106 Megesküdtem, és meg is tartom, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet!
107 Örökkévaló, sokáig szenvedtem. Kérlek, eleveníts meg, ígéreted szerint!
108 Örökkévaló, fogadd el hála-áldozatomat, és taníts engem ítéleteiddel!
109 Életem szüntelen veszélyben forog, de tanításodat mégsem felejtem!
110 Csapdát állítottak nekem a gonoszok, utasításaidtól mégsem tértem el!
111 Bizonyítékaidat kaptam örökségül, szívemnek azokban telik öröme.
112 Szívvel-lélekkel igyekszem, hogy törvényednek engedelmeskedjek, minden időben és mindvégig.
113 Gyűlölöm a kétszínűséget, de szeretem tanításodat, Uram!
114 Te vagy menedékem és pajzsom, bízom szavadban!
115 Távozzatok tőlem, gonoszok, hogy Istenem parancsait megtartsam!
116 Segíts meg ígéreted szerint, hogy élhessek, ne engedd, hogy csalódjak abban, amiben bízom!
117 Tarts meg, hogy megmeneküljek, és örökké törvényedben gyönyörködhessek!
118 Uram, te elfordulsz azoktól, akik törvényedtől eltérnek, és hamisságaikat leleplezed.
119 Elsöpröd a Földről mind a gonoszokat, mint a szemetet, de én szeretem bizonyítékaidat.
120 Egész testem remeg az irántad való tisztelet és félelem miatt, mert tisztelem és félem ítéleteidet.
121 Azt tettem, ami helyes és igazságos, ne adj át azoknak, akik el akarnak taposni engem!
122 Kérlek, te vállalj értem, szolgádért, kezességet, hogy a büszkék ne nyomhassanak el engem!
123 Szemem sóvárogva várja segítségedet: igazságos ígéreted teljesülését.
124 Bánj velem, szolgáddal, kegyelmed szerint, és taníts törvényedre!
125 Uram, szolgád vagyok, segíts, hogy megérthessem bizonyítékaidat!
126 Itt az ideje, Örökkévaló, hogy cselekedj, mert az emberek eltértek tanításodtól!
127 De én szeretem parancsaidat, az aranynál is, még a színaranynál is jobban.
128 Követem minden utasításodat, de gyűlölök minden hamisságot és csalást.
129 Bizonyítékaid csodálatosak, ezért lelkem hozzájuk igazodik.
130 Uram, beszéded megértése világosságot gyújt a sötétben, még a tanulatlan embert is bölccsé teszi.
131 Annyira kívánom parancsaidat, mint fuldokló a levegőt!
132 Uram, fordulj hozzám, és erősíts meg, ahogy azokkal bánsz, akik szeretnek téged!
133 Beszéded vezessen, és erősítse lépteimet, hogy ne uralkodjon rajtam semmiféle gonosz!
134 Szabadíts meg az emberek elnyomásától, hogy a te utasításaidat követhessem!
135 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra, és taníts törvényeidre!
136 Patakzik a könny szememből, mert az emberek nem követik tanításaidat!
137 Örökkévaló, te igazságos vagy, ítéleteid is igazságosak és helyesek!
138 Igazságos és jó törvényeket adtál nekünk, amelyek teljesen megbízhatóak.
139 Izzó szenvedély emészt engem, mert ellenségeim nem törődnek beszédeddel!
140 Uram, beszéded tiszta, mint a tűzben finomított arany, szolgád azért szereti szavaidat!
141 Én ugyan lenézett és jelentéktelen vagyok, utasításaidat mégis megtartom, Uram!
142 Igazságosságod örökké érvényes, tanításod pedig igaz és megbízható!
143 Nagy nyomorúság és baj ért, mégis parancsaidban gyönyörködöm.
144 Igazságos bizonyítékaid örökké érvényesek, hadd értsem meg őket, hogy élhessek!
145 Teljes szívből kiáltok hozzád, Örökkévaló, hallgass meg engem! Törvényednek engedelmeskedem.
146 Segítségül hívlak, ments meg, hogy bizonyítékaidat megőrizhessem!
147 Korán reggel felkelek, és imádkozom: ígéretedben bízom!
148 Még éjjel is felébredek, és szavaidon gondolkozom.
149 Hallgass meg engem, hűséges szeretetedért, eleveníts meg igazságos ítéleteddel, Örökkévaló!
150 Közelednek, akik gonosz terveket készítenek ellenem, mennyire eltávolodtak tanításodtól, Örökkévaló!
151 De te közel vagy hozzám, Örökkévaló! Parancsaid mind igazak és megbízhatók.
152 Régóta ismerem bizonyítékaidat, tudom, hogy örökké érvényesek.
153 Vedd észre szenvedéseimet, Uram, és szabadíts meg, mert nem felejtettem el tanításodat!
154 Harcolj értem, és ments meg, eleveníts meg, ígéreted szerint!
155 A gonoszoktól távol van a szabadítás, mert nem törődnek törvényeiddel.
156 Milyen nagy irgalmas szereteted, Örökkévaló! Eleveníts meg engem ítéleted szerint!
157 Milyen sokan vannak ellenségeim, milyen sokan üldöznek engem, mégsem fordultam el bizonyítékaidtól!
158 Mikor láttam az árulókat, akik nem tisztelik tanításodat, megutáltam őket.
159 Látod, Örökkévaló, mennyire szeretem utasításaidat, eleveníts meg hűséges szereteteddel!
160 Kezdettől fogva minden szavad megbízható és állandó, minden ítéleted igazságos és örökre érvényes.
161 Fejedelmek támadnak rám ok nélkül, mégis inkább félek beszédedtől, és szavaidat tisztelem.
162 Uram, beszéded olyan boldoggá tesz, mintha nagy kincset találtam volna.
163 Gyűlölöm és utálom a hazugságot, de szeretem tanításodat.
164 Minden nap hétszer dicsérlek igazságos ítéleteidért.
165 Milyen nagy békességben és jólétben élhetnek, akik szeretik tanításodat, hiszen semmiben sem ütköznek meg.
166 Szabadításodra várok, Örökkévaló, és teljesítem parancsaidat!
167 Lelkemben őrzöm bizonyítékaidat, mert nagyon szeretem őket!
168 Követem utasításaidat, és megőrzöm bizonyítékaidat, hiszen te jól ismered egész életemet!
169 Örökkévaló, hallgasd meg öröménekem, és adj nekem bölcsességet, ígéreted szerint!
170 Hallgasd meg kérésemet, és szabadíts meg, ígéreted szerint!
171 Hadd dicsérjelek teljes erőmmel, mikor törvényeidre tanítasz engem!
172 Nyelvem a te szavaidat énekelje, mert minden parancsod igazságos!
173 Segíts meg kezeddel, mert elhatároztam, hogy utasításaidat követem!
174 Szabadíts meg, Örökkévaló, mert tanításodban gyönyörködöm!
175 Elevenítsd meg lelkemet, hogy dicsérhesselek téged, segíts engem ítéleteiddel!
176 Ha eltévednék, mint az elkószált birka, jöjj, Uram, keresd meg szolgádat, mert nem felejtem el parancsaidat!
Pál levele a rómaiakhoz 7 : 1 – 25
1 Testvéreim, ti mind ismeritek Mózes Törvényét. Tudjátok azt is, hogy a Törvénynek csak addig van hatalma valaki felett, amíg az illető életben van.
2 Például a férjes asszonyt mindaddig a férjéhez köti a Törvény, amíg a férje él, de ha meghal a férje, az asszony felszabadul a házasságra vonatkozó törvény alól.
3 Ezért ha más férfi felesége lesz, amíg az első férje él, akkor a Törvény szerint vétkes a házasságtörés bűnében. Ha viszont meghal a férje, az asszonyt már nem köti a házassági törvény, és nem követ el házasságtörést, ha más férfi felesége lesz.
4 Hasonlóan van ez veletek is, testvéreim. Ti is meghaltatok a Törvény számára Krisztussal együtt, amikor ő testileg meghalt. Így most már máshoz kapcsolódhattok — ahhoz, aki azért támadt fel a halálból, hogy ezentúl már Istennek teremjünk jó gyümölcsöket.
5 Az elmúlt időkben még a régi emberi természetünk uralkodott rajtunk. A Törvény bűnös kívánságokat keltett életre bennünk, ezért követtük el a bűnöket, és a halálnak teremtünk gyümölcsöket.
6 Akkor a Törvény foglyai voltunk, most azonban felszabadultunk ebből a rabságból, mert a régi emberi természetünk meghalt. Most már új módon szolgáljuk Istent a Szent Szellem által, nem pedig a régi, írott szabályok szerint.
7 Ezzel vajon azt állítjuk, hogy a Törvény és a bűn azonos? Semmi esetre sem! Az viszont igaz, hogy a Törvény nélkül nem tudtam volna, mi a bűn. Például nem tudnám, mit jelent a bűnre csábító kívánság, ha a Törvény nem mondaná: „Ne kívánd!”
8 Ez a parancs tehát lehetőséget teremtett a bűnnek, hogy különféle, bűnre csábító kívánságokat ébresszen bennem. A Törvény nélkül ugyanis a bűnnek nincs ereje.
9 Korábban úgy éltem, hogy nem ismertem a Törvényt. Később azonban, amikor megismertem a parancsokat, megelevenedett bennem a bűn,
10 én pedig meghaltam. Így az a parancs okozta a halálomat, amelynek életet kellett volna adnia.
11 A bűn számára ugyanis lehetőség nyílt a parancs által, hogy becsapjon és megöljön engem.
12 A Törvény tehát szent, és annak minden parancsa is szent, igazságos és jó.
13 Ezek szerint az okozta halálomat, ami jó? Nem, dehogyis! A bűn azonban felhasznált valamit — ami egyébként jó —, hogy megöljön engem. Ez azért történt, hogy tisztán megláthassam a bűn valódi természetét. A parancs arra volt jó, hogy lássam, mennyire gonosz dolog a bűn!
14 Tudjuk, hogy a Törvény szellemi természetű, én azonban nem vagyok szellemi, hanem a régi, emberi természetemet követve élek, és a bűn rabszolgája vagyok.
15 Nem értem a saját tetteimet: nem a jó dolgokat teszem, amelyeket akarok, hanem a rossz dolgokat, amelyeket nem akarok.
16 Mivel azonban nem akarom elkövetni azokat a rossz dolgokat, amiket mégis megteszek, ezzel igazat adok a Törvénynek. Igen, a Törvény jó!
17 Valójában nem is én vagyok, aki ezeket a rossz dolgokat teszem, hanem a bűn, amely bennem lakik.
18 Jól tudom, hogy semmi jó nem lakik bennem, vagyis a régi emberi természetemben, hiszen a jót akarom tenni, mégis képtelen vagyok rá.
19 Mert nem a jót teszem, amit annyira szeretnék, hanem a rosszat, amit nem akarok.
20 De ha azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
21 Tehát ez érvényes rám nézve: én, aki a jót akarom tenni, mégis törvényszerűen mindig valami rosszat találok magamban.
22 Ami a lényem legbelső részét illeti, szeretem Isten törvényét.
23 Azonban látok egy másik törvényt, amely a régi, emberi természetemben működik. Ez a bűn törvénye, amely az értelmem által elfogadott törvény ellen harcol. Emiatt vagyok fogoly, a bűn törvényének börtönébe zárva.
24 Milyen szörnyű helyzetben is vagyok! Ki szabadít meg engem ettől a régi természettől, amely a halál felé taszít?
25 Isten az, aki megszabadít! Hálát adok Istennek, hogy valóban megszabadít Urunk, Jézus Krisztus által! Ami tehát engem illet, a lényem legbelső részével Isten törvényét szolgálom, ugyanakkor a régi emberi természetem még a bűn törvényének a rabszolgája.
A zsoltárok könyve 23 : 1 – 6
1 Dávid zsoltára. Az én pásztorom az Örökkévaló! Minden jóval ellát engem:
2 dús legelőin megpihentet, friss patakokhoz terelget,
3 felüdíti lelkem, és az igazságosság útján vezet, jóságos természete szerint.
4 Bizony, még ha a halál árnyékában, sötét és mély völgyeken kell is átmennem, akkor sem félek a gonosztól, mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy. Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.
5 Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom, mint szívesen látott vendéged előtt. Bizony, színig töltöd poharam!
6 Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek, az Örökkévaló házában lakom, egész életemben.
A zsoltárok könyve 91 : 16
16 Hosszú élettel teszlek megelégedetté, és megmutatom neked szabadításomat.”
Pál levele a filippiekhez 4 : 8
8 Végül, testvéreim, azokon a dolgokon gondolkodjatok, amelyek igazak, dicséretre méltók, igazságosak, tisztességesek, szépek, tiszteletre méltók, kiválók és dicséretesek.
Péter első levele 4 : 10
10 Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, akik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak!
Pál levele a galatákhoz 5 : 22 – 23
22 A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
23 szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket elítélné.
A zsoltárok könyve 145 : 20
20 Az Örökkévaló megvédi, akik szeretik őt, de a gonoszokat elpusztítja.
A zsidókhoz írt levél 11 : 1 – 40
1 Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.
2 Hitük miatt voltak olyan kedvesek Isten számára mindazok, akik a régi korokban hitben előttünk jártak.
3 Hitünk által értjük meg, hogy a világmindenséget Isten a kimondott szava által teremtette, és hogy a láthatókat a láthatatlan dolgokból hozta elő.
4 Hite által vitt Istennek Ábel olyan áldozatot, amelyet Isten szívesen fogadott, s amely jobb volt, mint Kain áldozata. Így lett Ábel Isten számára elfogadhatóvá. Bár Ábel meghalt, a hite által még ma is szól hozzánk!
5 Énókot a hite miatt emelte fel Isten magához a földről. A földön többé senki sem találta Énókot, aki sohasem találkozott a Halállal. Az Írások azt mondják róla, hogy még mielőtt Isten felvitte volna, Énók megbizonyosodott arról, hogy Isten a kedvét leli benne.
6 Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.
7 Isten előre figyelmeztette Nóét azokról a közelgő dolgokról, amelyeket akkor még nem lehetett látni. Nóé pedig hittel fogadta Isten szavát, és istenfélelemmel engedelmeskedett: felépítette a Bárkát mind saját maga, mind a családja megmentésére. Ezzel a tettével egyrészt rábizonyította a kortársaira a hitetlenségüket, másrészt pedig méltónak bizonyult arra, hogy az Istenben való hite és bizalma alapján Isten elfogadja őt.
8 Ábrahám is a hite által engedelmeskedett, amikor Isten hívta, hogy költözzön egy másik országba. Elindult, bár fogalma sem volt róla, hol van az az ország, csak azt tudta, hogy Isten neki ígérte örökségül.
9 Miután odaért, ugyancsak a hite által lakott azon a megígért földön, de csak úgy, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette.
10 Azért vándorolt, mert hittel várta azt a várost, amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített.
11 Sárának egészen addig még nem született gyermeke, és már túl öreg volt ahhoz, hogy szüljön. Ábrahám hite által Sára mégis képessé vált arra, hogy gyermeket foganjon és szüljön. Ugyanis Isten ezt előre megígérte Ábrahámnak, aki teljesen megbízott benne.
12 Így történt, hogy ettől az egyetlen férfitől, Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek.
13 Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg, de életükben nem kapták meg mindazt, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek jövendő beteljesülésének. Nyíltan megvallották, hogy idegenek és jövevények, akik csak átutazóban vannak a Földön.
14 Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat.
15 Mert, ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek oda.
16 Ők azonban sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy őt Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezzék, mert valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!
17 [17-18] Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy a fiát, Izsákot az oltárra tegye. Isten ezzel tette próbára Ábrahámot, hiszen azt mondta neki: „Izsákon keresztül származnak majd az utódaid.” Bár ezt ígérte neki, Ábrahám mégis kész volt arra, hogy egyetlen fiát feláldozza.
18
19 Ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten még a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Amikor Isten megállította Ábrahámot, és nem engedte, hogy Izsákot ténylegesen feláldozza, az valóban olyan volt, mintha Izsák feltámadt volna.
20 Izsák is a hite által nézett a messzi jövőbe, amikor megáldotta a fiait, Jákóbot és Ézsaut.
21 A haldokló Jákób is hittel áldotta meg József mindkét fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott.
22 Élete végén József is hittel beszélt arról, hogy Izráel népe majd egyszer ki fog vonulni Egyiptomból, és még arról is rendelkezett, hogy akkor majd hová temessék el a csontjait.
23 Hitük által bátorodtak fel Mózes szülei, hogy újszülött fiukat három hónapos koráig rejtegessék, hiszen látták, milyen gyönyörű a kis Mózes, és nem féltek a király parancsának ellene szegülni.
24 Amikor Mózes felnőtt, hite által utasította vissza, hogy a fáraó leánya gyermekének tekintsék.
25 Inkább vállalta a közösséget Isten népével, és velük együtt a szenvedést is, mint hogy Egyiptomban a bű
Leave a Reply