Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek halad előre
Pál levele a filippiekhez 3 : 12 – 14
12 Nem gondolom, hogy mindezt elértem volna, vagy hogy már tökéletes lennék. De azért küzdök, hogy elérjem és kezembe vehessem a kitűzött jutalmat — hiszen Krisztus éppen ebből a célból vett engem a kezébe.
13 Testvéreim, tudom, hogy még nem értem célba, de egyet teszek: elfelejtem azt, ami már mögöttem van, és teljes erővel igyekszem előre.
14 Azért küzdök, hogy elérjem a célt, és megkapjam a győztesnek járó mennyei jutalmat, hiszen Isten erre hívott el bennünket a Krisztus Jézusban.
A példabeszédek könyve 3 : 5 – 6
5 Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után!
6 Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!
Ézsaiás próféta könyve 43 : 1 – 28
1 De most azt mondja az Örökkévaló, aki teremtett téged, Jákób, aki téged alkotott, Izráel: „Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Mikor vízen kelsz át, veled vagyok. Ha folyókon, azok el nem borítanak. Mikor tűzön mész keresztül, téged meg nem éget, lángja nem emészt meg,
3 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló, Izráel Szentje, Szabadítód. Váltságodul Egyiptomot adtam cserébe. Etiópiát és Szebát adtam érted, hogy enyém lehess.
4 Mivel drága vagy nekem, kedves és értékes, s mert nagyon szeretlek, hát népeket adok érted, s életedért cserébe nemzeteket.
5 Ne félj, mert melletted vagyok, elhozom keletről fiaidat, összegyűjtöm nyugatról gyermekeidet.
6 Parancsolok északnak: add ide fiaimat! Szólok délnek: ne tartsd vissza őket! Hozzátok vissza fiaimat messziről, s leányaimat a föld pereméről!
7 Mindenkit, aki nevemet viseli, akit dicsőségemre teremtettem, akit magam alkottam és formáltam.
8 Hozzátok elő a népet, amely vak, pedig van szeme, és süket, noha van füle!”
9 „Gyűljetek össze mind, ti nemzetek, népek, gyülekezzetek! Közületek ki tudta ezt előre? Vagy ki tudja megmondani, mi volt régen? Állítsák elő tanúikat, hogy igazolják őket, hogy aki hallja, azt mondja rá: »Igaz!«”
10 „Az én tanúim ti vagytok, népem — mondja az Örökkévaló —, és szolgám, akit azért választottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek: Én Vagyok, csak én! Előttem nem volt más Isten, és utánam sem lesz senki más!
11 Egyedül én vagyok az Örökkévaló, rajtam kívül nincs más Szabadító!
12 Én szóltam hozzátok, én szabadítottalak meg titeket, én jelentettem ki a múltat és jövőt. Igen, én tettem ezt, nem valami idegen isten! Ti vagytok tanúim, hogy én vagyok Isten egyedül! — ezt mondja az Örökkévaló. —
13 Mindig is én voltam, ezután is én leszek Isten egyedül! Nincs senki, aki kezemből kivehetne, nincs, aki megmásíthatná, amit teszek!”
14 Ezt mondja Megváltótok, az Örökkévaló, Izráel Szentje: „Értetek küldök seregeket Babilóniába, megalázom a káldeusokat. Fogságba hurcolják őket a saját hajóikon, amelyekre oly büszkék voltak.
15 Én vagyok az Örökkévaló, én vagyok számotokra a Szent, Izráel Teremtője, s a Királyotok!”
16 Az Örökkévaló nyitott utat népének a tengeren át, ösvényt a mély vízen keresztül.
17 Kihozta az egyiptomiakat, harci szekerekkel és lovasokkal, az egész hatalmas sereget, amely most ott fekszik, többé föl nem kel soha, mert életük lángja kialudt, ellobbant, mint a mécses. Ezt mondja az Örökkévaló, aki mindezeket tette:
18 „Ne gondoljatok többé a régi dolgokra, ne az emlékeken tűnődjetek!
19 Nézzétek! Most valami újat kezdek! Már sarjad is, mint a zsenge vetés, nem vettétek észre? A pusztában utat készítek, a kietlen sivatagban folyókat fakasztok.
20 Még a vadállatok is dicsőíteni fognak engem, a pusztai sakálok és struccok, mert a kietlenben vizet fakasztok, a sivatagban folyókat nyitok, hogy inni adjak népemnek, választottaimnak.
21 Igen, a népnek, amelyet magamnak alkottam, s amely hirdeti majd dicséretemet.”
22 „De mégsem hozzám kiáltottál, Jákób! Meguntál engem, Izráel!
23 Nem hoztál nekem bárányaidból égőáldozatnak valót, nem tiszteltél véresáldozatokkal. Pedig nem terheltelek ételáldozatokkal, nem fárasztottalak tömjént követelve.
24 Nem vettél nekem jó illatú nádat, nem hoztál elém jó szívvel ajándékokat, csak bűneiddel terheltél, vétkeid sokaságával fárasztottál.
25 Én, egyedül én törlöm el bűneidet, önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem!
26 Emlékeztess, pereljünk egymással! Add elő érveidet! Igazold magad, ha tudod!
27 Hiszen már ősapád is vétkezett, vezetőid is vétkeztek ellenem mindannyian!
28 Hát én is hagytam, hogy szent helyem papjait meggyalázzák, engedtem, hogy Jákóbot pusztítsák, és megszégyenítsék Izráelt.”
Ézsaiás próféta könyve 43 : 18
18 „Ne gondoljatok többé a régi dolgokra, ne az emlékeken tűnődjetek!
Mózes második könyve 14 : 15 – 16
15 Az Örökkévaló így felelt Mózesnek: „Eleget kiáltottál már hozzám segítségért! Parancsolj Izráel népének, hogy induljanak el!
16 Te meg fogd a botodat, nyújtsd ki a tenger fölé, és válaszd ketté a vizet, hogy Izráel népe száraz lábbal kelhessen át a tenger közepén a túlsó partra!
Pál második levele a korinthusiakhoz 5 : 17
17 Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!
A zsoltárok könyve 32 : 8
8 Az Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és tanácsollak, mit tegyél.
János evangéliuma 5 : 8
8 Ekkor Jézus ezt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”
János első levele 1 : 1 – 10
1 Arról írunk nektek, aki már a világ kezdete előtt létezett, az Igéről, aki maga az Élet. Arról, akit magunk hallottunk, saját szemünkkel láttunk, egészen közelről figyeltünk, sőt, kezünkkel érintettünk.
2 Ő, aki az Élet, nyilvánvaló lett — mi láttuk őt, tanúskodunk róla, és hirdetjük nektek az Örök Életet, aki öröktől fogva az Atya-Istennel volt, most azonban látható módon megjelent nekünk.
3 Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy titeket is bevonjunk abba a szeretet-közösségbe amelyben az Atyával és a Fiával, Jézus Krisztussal élünk.
4 Azért írunk most nektek erről, hogy ti is együtt örüljetek velünk.
5 Az üzenet, amelyet Jézus Krisztustól hallottunk, és amelyet most nektek hirdetünk, így szól: Isten világosság, és benne nincs semmi sötétség.
6 Ezért, ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk Istennel, de továbbra is a sötétségben élünk, akkor hazudunk, és nem követjük az igazságot.
7 Ha pedig valóban abban a világosságban élünk, amelyben maga Isten is él, akkor közösségben vagyunk egymással. Akkor Jézusnak, Isten Fiának a vére — vagyis áldozati halála — megtisztít, és tisztán tart bennünket minden bűntől.
8 Ha nem akarjuk elismerni, hogy bűnösök vagyunk, akkor csak magunkat csapjuk be, és nincs bennünk igazság.
9 Ha viszont beismerjük bűneinket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten hűséges és igazságos: megbocsátja bűneinket, és teljesen megtisztít minden gonoszságtól.
10 Ha azt mondjuk, hogy nem követtünk el semmi bűnt, akkor valójában azt állítjuk, hogy Isten hazudik, és üzenetének nincs helye a szívünkben.
Pál második levele a korinthusiakhoz 5 : 1 – 21
1 Tudjuk, hogy ez a „sátor”, amelyben itt a földön élünk — vagyis a testünk —, egyszer el fog pusztulni. Isten viszont örök lakóhelyet készített számunkra a Mennyben, amelyet nem emberek építettek.
2 Ezért, amíg ebben a földi testben élünk, sóhajtozunk, mert szeretnénk már beköltözni mennyei otthonunkba.
3 Amikor majd oda beköltözhetünk, az olyan lesz, mintha felöltöztetnének bennünket, és akkor valóban nem leszünk meztelenek!
4 Most, amíg ebben a földi testben élünk, sok teher nehezedik ránk, s ezért sokszor sóhajtozunk. Mégsem kívánjuk „levetni” ezt a földi testet. Inkább szeretnénk, ha „rávehetnénk” azt a mennyeit, hogy ezt a halandó testet teljesen nyelje el az örök élet.
5 Aki pedig bennünket éppen erre készített fel, az maga Isten! Ő adta nekünk előlegbe a Szent Szellemet, aki annak a biztosítéka, hogy mindazt, amit Isten megígért, valóban meg is fogjuk kapni.
6 Ezért minden körülmények között bátran tekintünk előre. Hiszen tudjuk, hogy amíg ebben a földi testben élünk, távol vagyunk az Úrtól.
7 A benne való hitünk és bizalmunk által élünk, nem pedig ahhoz igazodva, amit a szemünkkel látunk,
8 ezért vagyunk bátrak és bizakodók. Jobban szeretnénk ugyan kiköltözni ebből a földi testből, és hazaköltözni az Úrhoz,
9 de akár ebben a testben élünk, akár hazaköltözünk, arra törekszünk, hogy az Úr kedvében járjunk.
10 Mert kivétel nélkül mindannyiunknak oda kell állnunk Krisztus ítélőszéke elé! Ott fogja mindenki megkapni, amit megérdemel, aszerint, hogy ebben a földi testben mit tett: jót, vagy rosszat.
11 Mi tudjuk, mit jelent az Urat tisztelni és félni, ezért igyekszünk meggyőzni az embereket az igazságról. Isten számára teljesen nyilvánvaló, hogy mi valójában kik vagyunk. Reméljük azonban, hogy ez a ti számotokra is nyilvánvaló!
12 Nem is akarjuk magunkat újra ajánlgatni, inkább lehetőséget adunk nektek, hogy ti dicsekedjetek velünk. Így majd meg tudtok felelni azoknak, akik a külső látszattal dicsekednek, nem azzal, ami a szívben van.
13 Ha egyesek úgy gondolják, hogy magunkon kívül vagyunk, az Istenért van, ha pedig józanok vagyunk, az a ti kedvetekért.
14 Mert bennünket Krisztus szeretete szorongat és sürget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha egy ember — Jézus — meghalt mindenkiért, akkor valójában minden ember meghalt.
15 Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.
16 Ezért mostantól fogva nem úgy tekintünk az emberekre, ahogyan a hitetlenek. Igaz, régen mi is úgy gondolkoztunk Krisztusról, mint ők, de ez már teljesen megváltozott.
17 Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!
18 Mindez Istentől származik, aki Krisztus által kibékített önmagával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy másoknak is segítsünk kibékülni vele.
19 Isten ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával, és eltörölte a bűneikről szóló feljegyzést — s az erről szóló üzenetet pedig ránk bízta.
20 Mi tehát Krisztus követei vagyunk az emberek között. Úgy kérünk és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk. Krisztusért kérünk titeket: „Béküljetek ki Istennel!”
21 Krisztus sohasem vétkezett, de Isten őt bűnért való áldozattá tette. Azért történt ez, hogy mi pedig Krisztus áldozata által elfogadhatóvá váljunk Isten számára.
Leave a Reply