Mit mond a Biblia belépő istenek nyugszanak – Az összes bibliai igevers arról belépő istenek nyugszanak

Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek belépő istenek nyugszanak

Máté evangéliuma 11 : 28
28 „Jöjjetek közel hozzám mind, akik belefáradtatok súlyos terheitek cipelésébe! Nálam megnyugvást találtok.

A zsidókhoz írt levél 4 : 1 – 16
1 Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget!
2 Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömüzenetet, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem hittel fogadták, hanem elutasították.
3 Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk! Ahogyan Isten mondta: „Haragomban megesküdtem: sohasem fognak bemenni nyugalmamba.” Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta mindent előre elkészített!
4 Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.”
5 Itt mégis azt mondja: „Sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”
6 Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába. Ugyanakkor azok, akik akkor régen először hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak.
7 Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok!”
8 Mert, ha Józsué lett volna az, aki bevezeti Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem szólt volna később egy másik napról.
9 Van tehát egy másik fajta szombati nyugalom, amely elkészítve várja Isten népét.
10 A teremtéskor Isten befejezte a munkáját, és utána megnyugodott. Ezért, aki belép Isten nyugalmába, az is abbahagyja a saját erőfeszítéseit, ahogyan Isten is tette.
11 Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba! Egyikünk se vesszen el a hitetlenség miatt, mint ahogy azok elvesztek, akik akkor engedetlenek voltak!
12 Mert amit Isten kimond, az a szó, élő, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek közötti határ húzódik. Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli és szétválogatja szívünk gondolatait és szándékait.
13 Senki és semmi sem rejtőzhet el Isten tekintete elől! Ő mindent tisztán és világosan lát, tekintete előtt minden és mindenki meztelen. Ő az, akinek egyszer mindannyian számot fogunk adni!
14 Nekünk hatalmas Főpapunk van: maga Jézus, az Isten Fia, aki felment a Mennybe! Ezért szilárdan ragaszkodjunk ahhoz, amit hittel megvallottunk!
15 Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett.
16 Ha pedig Jézus a Főpapunk, akkor bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben.

A zsidókhoz írt levél 4 : 1
1 Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget!

A zsoltárok könyve 95 : 7 – 11
7 Ő a mi Istenünk, mi pedig népe vagyunk, legelőjének nyája, kezéhez szoktatott bárányai. Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
8 „Ne keményítsétek meg szíveteket, ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában, a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,
9 amikor őseitek próbára tették türelmemet, megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék, végül azt mondtam haragomban: E nép gondolatai mindig rossz úton járnak, az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban: nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”

A zsidókhoz írt levél 3 : 19
19 Látjuk tehát, hogy ezek a hitetlenségük miatt nem is mehettek be Isten nyugalmába.

A zsidókhoz írt levél 4 : 8
8 Mert, ha Józsué lett volna az, aki bevezeti Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem szólt volna később egy másik napról.

A zsoltárok könyve 95 : 1 – 11
1 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak! Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak, aki megszabadít!
2 Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal, énekeljünk neki, dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
3 Mert nagy Isten az Örökkévaló, hatalmas Király minden más isten fölött!
4 Övé a föld mélye és a hegyek csúcsa egyaránt.
5 Övé a tenger, mert ő teremtette, övé a szárazföld is, mert saját kezével formálta.
6 Jöjjetek, hajoljunk meg előtte, gyertek, imádjuk őt, térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
7 Ő a mi Istenünk, mi pedig népe vagyunk, legelőjének nyája, kezéhez szoktatott bárányai. Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
8 „Ne keményítsétek meg szíveteket, ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában, a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,
9 amikor őseitek próbára tették türelmemet, megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék, végül azt mondtam haragomban: E nép gondolatai mindig rossz úton járnak, az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban: nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”

A zsidókhoz írt levél 4 : 6
6 Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába. Ugyanakkor azok, akik akkor régen először hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak.

A zsidókhoz írt levél 3 : 1 – 19
1 Ezért mindnyájan figyeljetek Jézusra! Őrá gondoljatok, aki hitünk szerint Isten Apostola és Főpapja. Nektek mondom ezt, szent testvéreim, akiket Isten elhívott.
2 Jézus hűséges volt Istenhez, aki őt elküldte — akárcsak Mózes Isten népe között.
3 Amikor valaki házat épít, akkor jobban megbecsülik az építőt, mint az épületet. Ugyanez a helyzet Jézussal is: sokkal nagyobb tiszteletet érdemel, mint Mózes.
4 Mert minden háznak van építője, de Isten az, aki mindent felépített.
5 Mózes hűségesen szolgált Isten népe között, de csak szolga volt. Az volt a feladata, hogy tanúskodjon azokról, amelyeket Isten csak sokkal később jelentett ki.
6 Krisztus azonban úgy uralkodik Isten családja felett, mint a Fiú. Isten családjának tagjai pedig mi vagyunk — de csak akkor, ha mindvégig megőrizzük Istenbe vetett örömteli bizalmunkat és a reménységünkkel való dicsekedést.
7 Ezért, ahogyan a Szent Szellem mondja: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
8 ne makacskodjatok, mint amikor Isten ellen fellázadtatok a pusztában, a próbatétel napján,
9 ahol őseitek próbára tették türelmemet, pedig negyven éven keresztül látták tetteimet.
10 Ezért megharagudtam arra a népre, és azt mondtam: ezek mindig rosszul gondolkoznak, és sohasem értették meg, hogy mit akarok.
11 Haragomban megesküdtem: sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”
12 Vigyázzatok, testvérek! Ne legyen közöttetek senki, akinek a szíve gonoszul és hitetlenül elfordul az élő Istentől!
13 Inkább bátorítsátok egymást minden nap. Biztassátok egymást, amíg még tart a „mai nap”, hogy közületek senki se makacsolja meg magát a bűn hamissága miatt!
14 Mert mi mindannyian részeseivé lettünk Krisztusnak, feltéve, hogy mindvégig szilárdan megtartjuk azt a bizalmat, amely kezdetben bennünk élt.
15 Az Írás ezt mondja: „Ma, ha meghalljátok Isten hangját, ne makacskodjatok, mint amikor Isten ellen fellázadtatok!”
16 Kik voltak azok, akik hallották Isten hangját, mégis fellázadtak ellene? Akiket Mózes kivezetett Egyiptomból!
17 Kikre haragudott Isten negyven éven keresztül? Azokra, akik vétkeztek, és a pusztában haltak meg!
18 Kiknek esküdött meg Isten, hogy sohasem léphetnek be a nyugalmába? Azoknak, akik fellázadtak!
19 Látjuk tehát, hogy ezek a hitetlenségük miatt nem is mehettek be Isten nyugalmába.

A zsidókhoz írt levél 4 : 3
3 Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk! Ahogyan Isten mondta: „Haragomban megesküdtem: sohasem fognak bemenni nyugalmamba.” Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta mindent előre elkészített!

Mózes ötödik könyve 28 : 1 – 68
1 Mózes így folytatta: Ha engedelmes lelkülettel hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha gondosan megteszed, amit neked mond, ha minden parancsát és rendelkezését teljesíted, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ő a föld minden más nemzete fölé emel téged.
2 Ha engedelmeskedsz Istened, az Örökkévaló szavának, akkor mindezek az áldások rád szállnak és beteljesednek rajtad:
3 Áldott leszel városodban, áldott leszel szántóföldeden.
4 Áldott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok.
5 Áldott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd .
6 Áldott leszel, mikor bejössz és amikor kimész.
7 Ha ellenség támad rád, szemed láttára veri meg őket az Örökkévaló. Egy úton jönnek ellened, de százfelé futnak előled.
8 Áldást parancsol az Örökkévaló melléd: vállalkozásaidban, csűreidben , mindenben, amit teszel. Bizony, megáld téged azon a földön, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad neked.
9 Szent népévé készít fel az Örökkévaló, ahogyan megesküdött, hogy tulajdon népévé legyél. S akkor majd követed parancsait, és útjain jársz.
10 Megérti a föld minden népe, hogy az Örökkévaló nevét viseled : ezért félnek és tisztelnek téged.
11 Az Örökkévaló áldása miatt bővölködsz majd minden jóban a földön, amely felől megesküdött őseidnek, hogy neked adja. Megszaporítja utódaidat, állataidat és földed termését.
12 Megnyitja neked kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon földedre, kellő időben, s hogy kezed munkáját megáldja bőségesen. Te adsz kölcsön sok más népnek, míg neked nem kell kölcsönkérned soha.
13 Fejjé tesz téged az Örökkévaló, nem farokká, mindig fölül leszel, és sohasem alul. Bizony, így lesz, ha engedelmeskedsz Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket ma átadok neked. Gondosan teljesítsd hát azokat,
14 és ne térj el az igéktől, amelyeket ma parancsolok neked, se jobbra, se balra! Ne kövess más isteneket, ne szolgáld, és ne imádd őket!
15 Izráel, ha nem hallgatsz Istenünk, az Örökkévaló szavára, ha nem engedelmeskedsz parancsainak, és nem teljesíted rendelkezéseit, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ezek az átkok szállnak rád, és beteljesednek rajtad.
16 Átkozott leszel városodban, átkozott leszel szántóföldeden.
17 Átkozott lesz éléskamrád és dagasztóteknőd.
18 Átkozott lesz minden gyermeked, földed termése és fáid gyümölcse, állataid szaporulata, a borjak, gidák és bárányok.
19 Átkozott leszel, mikor bejössz és amikor kimész.
20 Átkot és zűrzavart küld rád az Örökkévaló minden vállalkozásodban. Csapásokkal sújtja, amihez hozzáfogsz, míg hamar elpusztulsz, végleg tönkremész, jóvátehetetlenül. Így bánik veled, ha elfordulsz tőle, ha hűtlenül elhagyod.
21 Halálos járványt küld rád, amely rátok ragad, amíg teljesen elpusztít benneteket. Bizony, kipusztultok arról a földről, amelyre most készültök bemenni.
22 Megver titeket az Örökkévaló lázzal, sorvadással és gyulladással, földedet pusztító hőséggel és aszállyal, gabonádat üszöggel és rozsdával, s addig gyötörnek, míg elpusztulsz.
23 Bezárul az ég fejed fölött, mint a bronzkapu, lábad alatt a föld, mint a vas, megkeményedik.
24 Homokot és port hullat rád az Örökkévaló az égből eső helyett, amíg végleg elpusztulsz.
25 Megver téged az Örökkévaló ellenségeid által. Egy úton vonultok ki ellenük, de százfelé menekültök előlük. Megrémülnek a nemzetek, ha látják sorsotokat.
26 Holttesteitek égi madarak és mezei vadak prédájává lesznek, s már nem lesz, aki elkergesse őket.
27 Megver titeket az Örökkévaló egyiptomi betegségekkel: fekéllyel, daganatokkal, rühességgel és bőrbetegséggel, gyógyíthatatlanul.
28 Megver tieteket az Örökkévaló őrülettel, vaksággal és megzavarodással.
29 Fényes nappal is úgy keresel utat, ahogy a vak tapogat a sötétben. Mindenben szerencsétlen, elnyomott és kifosztott leszel, és nem lesz senki, hogy megszabadítson.
30 Eljegyzett menyasszonyodat megerőszakolják az idegenek. Házat építesz, de más lakik majd benne. Szőlőt telepítesz, de gyümölcsét más szüreteli.
31 Marháidat szemed előtt vágják le, de nem ehetsz belőle. Szamaraidat elrabolják, és sohasem látod többet. Nyájaidat elhajtják ellenségeid, senki sem segít rajtad.
32 Fiaidat és leányaidat eladják idegeneknek, te meg csak sóvárogva nézed őket, s minden nap epekedsz utánuk, de semmit sem tehetsz értük.
33 Földed termését, munkád minden gyümölcsét idegenek falják föl, akiket nem ismertél, s neked csak az elnyomás jut, meg a letaposás.
34 Eszedet veszted attól, amit végig kell nézned.
35 Megver az Örökkévaló gyógyíthatatlan, szörnyű fekéllyel térdeiden és lábaidon, sőt, tetőtől talpig mindenütt.
36 Elhurcoltat az Örökkévaló titeket, királyotokkal együtt, akit magatok fölé emeltetek, oly nép földjére, amelyet sem ti, sem őseitek nem ismertek. Ott kell szolgálnod idegen isteneket, fa- és kőbálványokat.
37 Rémülettel és ámulattal emlegetnek, gúnyolnak és iszonyodnak tőletek a nemzetek minden földön, ahová az Örökkévaló küld titeket.
38 Sok magot vetsz, de keveset aratsz, mert sáskák zabálják fel termésedet.
39 Szőlőt telepítesz, és műveled, de le már nem szüreteled, borát meg sem kóstolhatod, mert elpusztítják a kártevők.
40 Olajfát ültetsz mindenfelé, mégsem kened magad olajával, mert bogyóik éretlenül lehullanak.
41 Hiába neveled gyermekeidet, mert ellenségeid rabságba hurcolják őket.
42 Gyümölcsfáidat és terményeidet mind letarolja a sáskahad.
43 A köztetek lakó idegenek föléd kerekednek, te pedig egyre lejjebb csúszol, és hanyatlasz.
44 Ők adnak kölcsön neked, s nem te nekik. Ők fejjé lesznek, te pedig farokká.
45 Mindezek az átkok rád szállnak, Izráel, üldöznek téged, és beteljesednek rajtad, míg teljesen elpusztítanak, mivel nem hallgattál Istenünk, az Örökkévaló szavára, s nem engedelmeskedtél parancsainak, nem teljesítetted rendelkezéseit, amelyeket neked parancsolt.
46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek minden nemzet számára rajtad és utódaidon ezek az átkok örökké.
47 Mivel nem szolgáltad Istenünket, az Örökkévalót örömmel és jó kedvvel, mikor mindened megvolt, és bőségben éltél,
48 szolgálod hát majd ellenségeidet, akiknek az Örökkévaló kiszolgáltat, étlen-szomjan, rongyokban, nyomorban és szűkölködve. Vasigát tesz nyakadra az Örökkévaló, amíg végleg elpusztulsz.
49 Nyakadra hoz az Örökkévaló a föld széléről harcos és vad nemzeteket, amelyeknek beszédét sem érted. Rád támadnak hirtelen, ahogy a keselyű lecsap a prédára.
50 Kegyetlen harcosok ezek, tekintetük elszánt és kemény, nem szánják az öreget, sem a gyereket,
51 felemésztik állataidat, terményeidet, míg mindent elpusztítanak. Nem hagynak gabonádból egy szemet sem, olajadból, borodból egy cseppet sem, levágják állataidat, utolsó báránykáidat, amíg teljesen el nem pusztítanak téged is.
52 Ostrom alá veszik minden városodat, amíg leomlanak erős falaid, amelyekben bíztál. Bizony, beveszik és lerombolják váraidat egész földeden, amelyet Istenünk, az Örökkévaló neked adott.
53 Ellenségeid megszorongatnak, éhínség sújt az ostrom alatt. Nyomorúságodban végül a saját gyermekeidet is megeszed, méhed gyümölcsét, akit Istened, az Örökkévaló adott neked!
54 [54-55] A hosszú ostrom idején, a súlyos éhínség miatt az elkényeztetett és finnyás férfi is irigy szemmel néz testvérére, kedvelt feleségére és még életben maradt gyermekeire, hogy ne kelljen nekik adnia abból, amit eszik — a saját fiainak húsából —, mivel semmi más nem maradt, amit megehetne.
55
56 [56-57] Az elkényeztetett és finnyás asszony is, aki még a földre sem lépett mezítláb az előkelőség miatt, irigységgel néz szeretett férjére, fiára és leányára, és nem ad nekik semmit a saját újszülött csecsemőjének húsából, akit titokban megszült, és abból amit még megehet belőle. Mindezt egymaga eszi meg titokban, amíg már semmi más nem marad, amit megehetne. Ilyen nyomorúságba kerül a hosszú ostrom alatt, amellyel városát szorongatják ellenségei!
57
58 Engedelmeskedj hát, Izráel népe, e törvény minden igéjének, amely le van írva ebben a könyvben! Tiszteld és féld Istenünk, az Örökkévaló dicsőséges és félelmetes nevét!
59 Ha nem, akkor az Örökkévaló rémületes és rettenetes csapásokkal sújt titeket és utódaitokat: hosszantartó súlyos betegségekkel, nagy csapásokkal.
60 Sőt, mindenféle egyiptomi betegséggel is sújt titeket, amelyektől féltetek, és rátok ragasztja azokat.
61 Még azokat a csapásokat és betegségeket is, amelyek nincsenek leírva ebben a törvénykönyvben — bizony rátok hozza valamennyit, amíg egészen elpusztít benneteket!
62 Bár annyian voltatok, mint az égen a csillagok, mégis csak kevesen maradtok meg, mivel nem hallgattatok Istenetek, az Örökkévaló szavára.
63 Az Örökkévaló örömét lelte abban, hogy jól bánjon veletek, és megsokasítsa népünket — ugyanúgy örömét fogja lelni abban, amikor elpusztít és megsemmisít titeket. Bizony, kigyomlál benneteket arról a földről, amelyre most bemenni készültök, hogy birtokba vegyétek.
64 Szétszór az Örökkévaló titeket a nemzetek között a föld egyik szélétől a másikig, és idegen isteneket kell ott szolgálnotok, fa- és kőbálványokat, akiket sem ti, sem őseitek nem ismertek.
65 De még a nemzetek között sem találtok lelketeknek nyugalmat, sem állandó lakóhelyet, mert az Örökkévaló a szíveteket szorongással, lelketeket pedig reménytelenséggel tölti meg, s a szemetek hiába sóvárog majd békesség után.
66 Örökös aggodalomban éltek, hajszálon függ élet és halál, s rettegés abroncsa szorítja szívetek.
67 Reggel azt mondod: „Bárcsak jönne már az este!” Este meg azt: „Mikor lesz már reggel?” — a félelem miatt, amely elborítja lelketek, s amiatt, amit szemetek lát.
68 Végül visszaküld az Örökkévaló benneteket hajókon Egyiptomba, amelyről azt mondta nektek, hogy sohasem látjátok többé. Ott pedig rabszolgának árulnak titeket ellenségeiteknek, de még nekik sem kelletek; s nem lesz, aki megvegyen.

Comments

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *