Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek szuverenitás
A krónikák első könyve 29 : 11 – 12
11 Örökkévaló, tiéd minden nagyság, hatalom, dicsőség, győzelem és méltóság! Tiéd minden, ami a Mennyben és a Földön van! Örökkévaló, tiéd a királyi uralom, téged illet a felmagasztalás, hiszen te vagy a forrása és a feje mindennek!
12 Tőled származik minden gazdagság és dicsőség, te uralkodsz mindenen. Kezedben van minden hatalom és erő. Te teszel valakit naggyá, és kezed erősít meg mindenkit.
A zsoltárok könyve 115 : 3
3 Bizony, Istenünk a Mennyben lakik, és mindent megtehet, amit csak akar!
Jób könyve 42 : 2
2 „Most már tudom, te bármit megtehetsz! Nincs aki szándékod keresztezné, vagy terved meghiúsítaná!
A példabeszédek könyve 16 : 9
9 Terveidet a szíved készíti, de lépteidet az Örökkévaló irányítja.
A zsoltárok könyve 103 : 19
19 Az Örökkévaló a Mennyekben állította fel trónját, s uralkodik mindenek felett!
Ézsaiás próféta könyve 46 : 9 – 10
9 Emlékezzetek csak a régi időkre, értsétek meg, hogy én vagyok az Isten, nincs más Isten kívülem! Nincs senki hozzám hasonló,
10 aki már kezdetben kijelenti a véget, ősidőktől fogva megmutatja amik még meg sem történtek. Tervem nem vall kudarcot soha, s amit akarok, azt véghez is viszem!
Jeremiás siralmai 3 : 37
37 Ki tehetne bármit, amit az Úr nem parancsolt?
Pál levele az efezusiakhoz 1 : 11 – 12
11 Krisztusban kaptuk meg az örökségünket Istentől, ahogyan ezt ő már előre elhatározta, mert ez így felelt meg a céljának. Isten ugyanis mindent a saját elhatározása és akarata szerint cselekszik.
12 Bennünket, akik elsőként reménykedtünk a Krisztusban, Isten arra választott ki, hogy dicséretet szerezzünk dicsőségének.
Pál levele az efezusiakhoz 1 : 11
11 Krisztusban kaptuk meg az örökségünket Istentől, ahogyan ezt ő már előre elhatározta, mert ez így felelt meg a céljának. Isten ugyanis mindent a saját elhatározása és akarata szerint cselekszik.
Pál levele a rómaiakhoz 9 : 21
21 Vagy talán nincs hatalma a fazekasnak arra, hogy ugyanabból az agyagból az egyik cserépedényt megbecsült célra, a másikat pedig megvetett célra formálja?
Pál levele a rómaiakhoz 9 : 19 – 20
19 Erre talán azt kérdezed: „Ha Isten irányítja, amit mi, emberek teszünk, akkor miért vádol bennünket a bűneinkért? Hiszen senki sem állhat ellen Isten akaratának!”
20 De hát kicsoda vagy te, hogy vitába mersz szállni Istennel? Felelősségre vonhatja-e a cserépedény a fazekasmestert: „Miért formáltál engem ilyenné?”
Pál levele a rómaiakhoz 8 : 28
28 Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott.
Pál levele a rómaiakhoz 9 : 18
18 Isten tehát könyörül, akin akar, viszont megátalkodottá és keményszívűvé teszi azt, akit akar.
A példabeszédek könyve 19 : 21
21 Mennyi gondolat és szándék kavarog az ember lelkében, de csak az Örökkévaló terve valósul meg!
A példabeszédek könyve 21 : 1
1 Ahogy a földműves irányítja a csatorna vizét, úgy tartja kezében az Örökkévaló a király szívét: vezeti, amerre akarja.
A példabeszédek könyve 16 : 4
4 Az Örökkévaló mindent a saját rendeltetése szerint teremtett, még az istenteleneket is: őket a veszedelem napjára.
Ézsaiás próféta könyve 45 : 7
7 Én alkotom a világosságot, és teremtem a sötétséget, tőlem származik a békesség, de a veszedelem és a csapás is. Én, az Örökkévaló, viszem véghez mindezt.
Dániel próféta könyve 4 : 35
35 Hozzá képest a föld minden lakója sem ér semmit, tetszése szerint bánik az égi seregekkel, és a földi lakókkal. Senki sem foghatja le a Felséges kezét, senki sem vonhatja kérdőre tetteiért.
Ézsaiás próféta könyve 14 : 27
27 Amit ő határoz, ki húzza keresztül? Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen, ki állhat ellene?
Mózes első könyve 50 : 1 – 296
1 József sírva borult meghalt apjára, és megcsókolta arcát.
2 Majd megparancsolta szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be Jákób testét. Azok így is tettek.
3 Ez — a szokások szerint — negyven napig tartott. Az egyiptomiak 70 napig gyászolták Jákóbot.
4 Amikor ennek vége volt, József megkérte a fáraó hivatalnokait: „Kérlek, ha jóindulattal vagytok irántam, szóljatok érdekemben a fáraónak! Ezt mondjátok neki:
5 »Atyám, halála előtt megesketett engem, hogy abba a barlangba temessem, amelyet ő készített erre a célra magának Kánaán földjén. Ezért kérlek, hadd menjek el oda, hogy atyámat illendően eltemessem! Azután visszajövök.«”
6 A fáraó ezt üzente vissza: „Menj el nyugodtan, és temesd el atyádat esküd szerint!”
7 József tehát megszervezte a temetési menetet. Vele együtt mentek apja temetésére Kánaánba a fáraó hivatalnokai, udvarának fejedelmei és Egyiptom minden rendű-rangú előkelői,
8 meg József összes testvérei és rokonai, a gyermekek kivételével. Gósen földjén csak a gyermekek maradtak, és a jószág.
9 Még a fáraó seregének harci szekerei és lovasai is kísérték a menetet, amely igen hatalmas volt.
10 Amikor eljutottak Góren-Háátádig, amely a Jordántól keletre fekszik, ott József igen nagy gyászünnepet rendezett Izráel emlékezetére, amely hét napig tartott.
11 Akkor a kánaáni lakosok azt mondták: „Milyen nagy gyászt tartanak az egyiptomiak!” El is nevezték azt a helyet, a Jordántól keletre Ábél-Micráimnak , ami azt jelenti: „Egyiptom gyásza.”
12 Így Izráel fiai megtették, amit apjuk parancsolt nekik:
13 elvitték a holttestét Kánaán földjére, és eltemették abba a barlangba, amely Makpéla mezején van, Mamréval szemben. Ezt a mezőt a barlanggal együtt még Ábrahám vette meg temetkezőhelyül a hettita Efróntól.
14 Miután József befejezte apja temetését, testvéreivel és az összes kísérőkkel együtt visszatért Egyiptomba.
15 József testvérei a temetés után azt mondták egymásnak: „Lehet, hogy József még mindig haragszik ránk, és most, hogy atyánk már nincs közöttünk, megbosszulja rajtunk, amit ellene vétkeztünk!”
16 Üzenetet küldtek hát Józsefnek: „Atyád még halála előtt megparancsolta nekünk, hogy
17 adjuk át neked üzenetét: »Kérlek, hogy bocsásd meg testvéreid bűnét, mert vétkeztek ellened, amikor rosszul bántak veled!« Most hát mi is kérünk, hogy bocsáss meg nekünk, mert mi is atyád Istenét szolgáljuk!” József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki.
18 A testvérei ekkor elmentek Józsefhez, földre borultak előtte, és ezt mondták: „Lásd, mind a szolgáid vagyunk!”
19 De József ezt mondta nekik: „Ne féljetek, hiszen nem vagyok én Isten!
20 Igaz, hogy ti rossz szándékkal voltatok irántam, de Isten azt jóra fordította! Hiszen az volt a terve, hogy általam sokak életét megmentse — és ez így is történt!
21 Ne féljetek hát, továbbra is gondoskodom rólatok és gyermekeitekről!” Így megvigasztalta őket, és a lelkükre beszélt.
22 Ezek után József még sokáig élt Egyiptomban apja családjával együtt. Életideje 110 esztendő volt.
23 József megérte leszármazottjainak születését Efraim családjában a harmadik nemzedékig. Manassé fiának, Mákírnak is születtek gyermekei, akiket József még láthatott.
24 Amikor József érezte, hogy közeledik élete vége, azt mondta testvéreinek: „Figyeljetek rám! Én ugyan nem sokáig élek már, de Isten bizonyosan meglátogat benneteket egyszer, és kivezet ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.”
25 József meg is eskette Izráel utódait, hogy amikor Isten meglátogatja őket, akkor feltétlenül vigyék magukkal az ő csontjait is.
26 József 110 éves korában halt meg. Testét bebalzsamozták, és koporsóba tették Egyiptomban.
Leave a Reply