Ezek azok a bibliai versek, amelyekről beszélnek Illés
A királyok második könyve 2 : 11
11 Továbbmentek, és beszélgettek. Hirtelen egy tűzben égő harci szekér jelent meg, tűz-lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Illést a forgószél fölragadta a mennybe.
A királyok első könyve 17 : 1 – 7
1 Illés próféta Tisbe városából származott, Gileádból. Azt mondta Ahábnak, Izráel királyának: „Esküszöm az élő Örökkévalóra, Izráel Istenére, aki előtt állok, hogy a következő években mindaddig sem eső, sem harmat nem hullik, amíg én nem mondom.”
2 Azután az Örökkévaló szólt Illésnek:
3 „Menj el innen kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak völgyében, a Jordántól keletre!
4 A patakból ihatsz, és parancsoltam a hollóknak, hogy tápláljanak téged.”
5 Illés tehát elment a Jordánon túlra, az Örökkévaló szava szerint, és letelepedett a Kerít-patak mellett.
6 A hollók minden reggel és este kenyeret és húst hoztak neki, vizet pedig a patakból ivott.
7 Mivel azonban egy csepp eső sem esett az országban, egy idő múlva ez a patak is kiszáradt.
Jakab levele 5 : 17
17 Illés próféta is ugyanolyan ember volt, mint mi. Amikor teljes szívvel imádkozott, hogy ne legyen eső az országban, nem is esett három és fél évig.
A királyok első könyve 18 : 25 – 29
25 Ezután Illés a Baál-prófétákhoz fordult: „Mivel sokan vagytok, kezdjetek hozzá először ti! Válasszátok magatoknak az egyik bikát, és készítsétek elő az áldozatra! Azután hívjátok segítségül isteneteket, de tüzet ne gyújtsatok!”
26 Így is történt. A Baál-próféták fogták az egyik bikát, elkészítették, azután segítségül hívták Baált reggeltől délig: „Ó, Baál! Ó, Baál, hallgass meg minket!” De semmi nem történt. Nem jött egy hang felelet sem. Ott ugráltak a maguk készítette oltár körül, de ez sem segített.
27 Déltájban Illés csúfolni kezdte őket: „Hangosabban kiáltsatok! Hiszen isten ő, vagy nem? Talán éppen félrement, hogy a szükségét végezze! Vagy elutazott, netalán elszunyókált?! — Kiáltsatok hangosabban, talán fölébred!”
28 Azok erre még hangosabban kiabáltak, és kardokkal meg lándzsákkal vagdosták magukat, ahogy szokták, amíg a vérük csorgott, de hiába.
29 Már a délután is eltelt, de még mindig nem történt semmi. Majd őrjöngeni kezdtek, de akkor sem jött válasz, sem hang, sem semmi más jelét nem lehetett látni, hogy Baál meghallgatta volna őket. Így ment ez egészen az esti áldozat idejéig.
A királyok második könyve 1 : 10 – 12
10 A próféta így válaszolt: „Ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon tűz az égből rád, meg az embereidre, és égessen meg titeket!” Ekkor valóban tűz jött az égből, és megégette mind a tisztet, mind pedig az 50 katonát.
11 Ezután a király másik 50 fős csapatot küldött Illésért, egy másik tiszt vezetésével. Ez a tiszt is fölkiáltott Illésnek: „Isten embere, a király parancsolja, hogy azonnal jöjj le!”
12 A próféta így válaszolt: „Ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon tűz az égből rád és az embereidre, és égessen meg titeket!” Ekkor ismét tűz jött az égből, és megégette mind a tisztet, mind pedig az 50 katonát.
Máté evangéliuma 17 : 11
11 Jézus így felelt: „Illés majd valóban eljön, és mindent helyreállít.
A krónikák második könyve 21 : 12 – 15
12 Illés próféta írott üzenetet küldött Jórámnak: „Ezt mondja az Örökkévaló, ősapádnak, Dávidnak Istene: »Mivel nem követted apádnak, Jósafátnak példáját, sem Ászának, Júda királyának útját,
13 hanem Izráel királyainak útján jártál, és szellemi házasságtörésbe vezetted Júda és Jeruzsálem lakosait, ahogyan Aháb családja is tette, s azon fölül meggyilkoltad testvéreidet, apád háza népét, akik jobbak voltak nálad,
14 azért az Örökkévaló súlyos csapással sújtja népedet, gyermekeidet, feleségeidet és minden birtokodat.
15 Téged pedig olyan bélbetegséggel ver meg, amely egyre súlyosabb lesz: napról-napra kiomlanak belső részeid.«”
Lukács evangéliuma 1 : 17
17 Ez a fiú az Úr előtt fog menni az Illés szellemével és erejével, hogy az apák szívét a gyermekeikhez fordítsa, hogy az engedetleneket bölcs és igazságos gondolkozásúvá tegye, és hogy az Örökkévaló számára felkészítse a népet.”
A királyok második könyve 1 : 8
8 „Szőrből készült köpeny volt rajta, bőrövvel a derekán.” — felelték azok. „Akkor biztosan a tisbei Illés volt az!” — mondta a király.
Márk evangéliuma 9 : 4
4 Majd megjelent Illés és Mózes, és beszélgettek vele.
A királyok első könyve 19 : 9 – 21
9 Bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Az Örökkévaló megszólította: „Illés, mit keresel itt?”
10 „Teljes erőmmel szolgáltalak téged, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene! — válaszolt Illés. — De Izráel népe elhagyta a szövetségedet, lerombolták oltáraidat és meggyilkolták prófétáidat! Egyedül maradtam, prófétáid közül csak én maradtam életben, és most engem is halálra keresnek!”
11 „Gyere ki onnan, és állj meg előttem a hegyen — mondta az Örökkévaló —, mert ott fogok elvonulni előtted!” Akkor hatalmas szélvihar támadt, amely még a hegyet is megrázta, s a sziklákat leszaggatta az Örökkévaló előtt, de maga az Örökkévaló nem volt abban a szélben. Azután nagy földrengés következett, de az Örökkévaló nem volt a földrengésben sem.
12 Utána tűz jött, de az Örökkévaló nem volt abban sem. A tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.
13 Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment és megállt a barlang bejáratánál. Az a hang pedig megszólította: „Illés, mit keresel itt?”
14 „Teljes erőmmel szolgáltalak téged, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene! — válaszolt Illés. — De Izráel népe elhagyta a szövetségedet, lerombolták oltáraidat és meggyilkolták prófétáidat! Egyedül maradtam, prófétáid közül csak én maradtam életben, és most engem is halálra keresnek!”
15 Az Örökkévaló ezt mondta neki: „Illés, fordulj meg, és menj vissza azon az úton, amelyen ide jöttél, azután menj a Damaszkusz melletti sivatagba! Ott kend fel Hazáélt Arám királyává.
16 Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává! Elizeust, az ábél-mahólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává, hogy álljon a helyedre.
17 Aki megmenekül Hazáél kardjától, azt Jéhú öli meg. Aki megmenekül Jéhú kardjától, azt Elizeus öli meg.
18 Mégis megőrzök magamnak 7 000 férfit Izráelben: mindazokat, akik nem hajtottak térdet Baál előtt, és nem imádták őt.”
19 Ezután Illés elindult, hogy megkeresse Elizeust, Sáfát fiát. Amikor rátalált, Elizeus éppen szántott az embereivel együtt. Tizenkét pár ökörrel dolgoztak, Elizeus maga a tizenkettedikkel szántott. Illés odament hozzá, a köpenyét szó nélkül Elizeus vállára terítette, majd továbbment.
20 Elizeus azonnal otthagyta az ökröket, Illés után futott, és így kérlelte: „Hadd menjek haza, hogy szüleimtől elbúcsúzzam! Azután követlek téged.” Illés ezt válaszolta: „Menj csak, tőlem nyugodtan hazamehetsz!”
21 Elizeus hazament. Azután levágta a pár ökröt, a szántáshoz használt eszközökkel tüzet rakott, megfőzte a húst, és megvendégelte az embereket. Miután együtt ettek, Elizeus csatlakozott Illéshez, és a szolgája lett.
A királyok első könyve 18 : 36 – 38
36 Amikor eljött az esti áldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta odalépett az oltárhoz, és így imádkozott: „Örökkévaló Isten! Ábrahám, Izsák és Izráel Istene! Legyen most nyilvánvaló, hogy te vagy az Isten Izráelben, hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezt a te szavad szerint tettem!
37 Hallgass meg engem, Örökkévaló Isten! Hallgass meg, hogy ezek az emberek megbizonyosodjanak róla, hogy te, az Örökkévaló, vagy az Isten! Hadd tudják meg, hogy a szívüket te fordítod vissza magadhoz!”
38 Ekkor az Örökkévaló tüze leszállt az égből, és teljesen elégette az áldozatot, a fát, az oltár köveit, sőt még a port is. Az oltár körüli árokban lévő vizet pedig kiszárította.
Márk evangéliuma 9 : 12
12 Jézus ezt válaszolta: „Így van, előbb valóban Illés jön el, hogy mindent helyreállítson. De mit jelent az, hogy az Írás szerint az Emberfiának sokat kell szenvednie, és hogy az emberek el fogják utasítani?
Máté evangéliuma 11 : 14
14 Ha készek vagytok elfogadni, akkor tudjátok meg, hogy ő az a bizonyos »Illés«, akinek az eljöveteléről a próféciák szóltak.
Lukács evangéliuma 9 : 54
54 Amikor ezt két tanítványa — Jakab és János — megtudta, megkérdezték Jézustól: „Uram, akarod-e, hogy a Mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket?”
Lukács evangéliuma 9 : 30
30 [30-31] Ezután két férfi jelent meg, akik Jézushoz hasonlóan ragyogó dicsőségben látszottak. Mózes és Illés volt ez a két férfi, akik Jézussal a szolgálatának befejezéséről beszélgettek vele, amelyet majd Jeruzsálemben teljesít be.
Zakariás próféta könyve 14 : 1 – 21
1 Nézzétek, eljön az Örökkévaló napja! Akkor ellenségeid kirabolnak, Jeruzsálem, és a zsákmányt szemed láttára osztják szét a város közepén.
2 Ezt mondja az Úr: „Összegyűjtök minden nemzetet, hogy megostromolják Jeruzsálemet. El is foglalják a várost, kifosztják a házakat és megerőszakolják az asszonyokat. A város lakóinak felét fogságba hurcolják, de a többiek megmaradnak.
3 Akkor az Örökkévaló kivonul, és harcba száll a Jeruzsálemet megtámadó nemzetekkel, mint ahogy régen, a csaták idején tette.”
4 Azon a napon az Olajfák hegyére lép , amely Jeruzsálemtől keletre emelkedik, és a hegy kettéhasad: egyik fele észak felé, a másik dél felé mozdul el. A hasadék pedig kelet-nyugati irányban igen nagy völggyé szélesedik.
5 Futva menekültök ebben a völgyben, mely Ácalig ér. Úgy fogtok futni, ahogy a nagy földrengés idején menekültek őseitek, amikor Júdában Uzzijjá király uralkodott. Eljön az Örökkévaló, az én Istenem, és vele együtt minden szentje is!
6 Azon a napon nem lesz világosság, csak hideg és fagy.
7 Nagyon különös nap lesz az! Csak az Örökkévaló tudja ezt. Nem lesz különbség a nappal és éjjel között: még este is nappali világosság fénylik majd.
8 Azon a napon Jeruzsálemben forrás fakad, és folyóvíz indul belőle, amelynek egyik ága a Keleti-tenger, a másik ága pedig a Nyugati-tenger felé folyik. Ebből a forrásból télen-nyáron, állandóan ömlik majd a víz, sohasem apad el.
9 Akkor az Örökkévaló lesz az egész Föld Királya! Azon a napon az Örökkévaló lesz az egyetlen, akit az emberek imádnak, és egy néven fogják szólítani.
10 Júda egész földje pedig síksággá változik, Gebától fogva — amely Jeruzsálemtől északra fekszik — egészen Rimmónig, amely Jeruzsálemtől délre található. Jeruzsálem városát az eredeti helyén fogják újjáépíteni, és ismét laknak benne a Benjámin-kaputól a Szeglet-kapuig — amely a régi kapu helyén épült —, és a Hananél-toronytól a király borsajtójáig.
11 A város ismét megtelik lakosokkal, ellenség soha többé nem pusztítja, hanem biztonságban fog élni.
12 Azokat a nemzeteket, akik Jeruzsálemre támadnak, az Örökkévaló ezzel a súlyos csapással fogja sújtani: az emberek teste elevenen elrothad, szemük elrothad a helyén, és nyelvük is elrothad a szájukban.
13 Az Örökkévaló nagy zűrzavart támaszt az ostromlók seregében: mindegyik a társára támad, egymás ellen harcolnak, és egymást öldösik le.
14 Oly nagy lesz a zűrzavar, hogy még Júda is Jeruzsálem ellen fordul. Jeruzsálem lakosai azonban végül hatalmas zsákmányt gyűjtenek össze az ellenük támadó sokaságtól: rengeteg aranyat, ezüstöt és ruhákat.
15 Az ellenség seregében az Örökkévaló az állatokat is ugyanazzal a csapással sújtja, amellyel az embereket. Táboraikban minden lovat, öszvért, tevét, szamarat és egyéb háziállatot elér ez a csapás.
16 Ezek után azok, akik életben maradnak azokban a nemzetekben, amelyek Jeruzsálem ellen támadtak, évről-évre feljönnek Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a Sátorok ünnepén, és hogy a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát imádják.
17 De ha lesznek olyan nemzetek, amelyek mégsem jönnek fel Jeruzsálembe a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát imádni, azoknak országa nem fog esőt kapni.
18 Ha az egyiptomiak nem jönnek föl, hogy részt vegyenek az ünnepen, az ő földjükön is szárazság lesz. Őket is ugyanazzal a csapással bünteti az Örökkévaló, mint bármelyik nemzetet, amely nem megy föl a Sátorok ünnepére Jeruzsálembe.
19 Ez lesz Egyiptom és az összes többi nemzet büntetése, ha nem mennek föl Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a Sátorok ünnepén.
20 Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva: „ AZ ÖRÖKKÉVALÓ SZENT TULAJDONA”. Az Örökkévaló házában minden közönséges főzőfazék olyan szent lesz, mint az oltárnál használt edények.
21 Sőt, Jeruzsálemben és Júdában is minden főzőedény „ AZ ÖRÖKKÉVALÓ, A SEREGEK URA SZENT TULAJDONA” lesz. Aki csak Jeruzsálembe jön, hogy az Örökkévalónak áldozzon, nyugodtan használhatja bármelyik közönséges edényt, hogy az áldozati húst megfőzze benne. Többé nem lesznek kereskedők az Örökkévaló, a Seregek Ura házában azon a napon.
Mózes első könyve 19 : 1 – 38
1 A két angyal aznap estére ért Sodomába. Lót is a város kapujában ült. Amint meglátta őket, eléjük sietett. Földig hajolt előttük,
2 és ezt mondta: „Uraim, kérlek, tiszteljétek meg szolgátok házát! Mossátok meg lábatokat, és legyetek a vendégeim ma éjjel! Holnap kora reggel azután folytathatjátok utatokat.” De ők azt válaszolták: „Köszönjük, de inkább itt a téren maradunk éjszakára.”
3 Lót azonban addig unszolta őket, amíg beleegyeztek, hogy nála szálljanak meg, és betértek hozzá. Lót megvendégelte a két angyalt, készített nekik kovásztalan lepényeket, és megvacsoráztak.
4 Még mielőtt a vendégek nyugovóra tértek volna, Sodomából a férfiak, kicsinytől nagyig mind odagyűltek Lót háza köré, és
5 bekiabáltak: „Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek vendégségbe? Hozd csak ki őket, hadd szórakozzunk velük!”
6 Lót kiment hozzájuk, bezárta maga mögött a kaput,
7 és kérlelte őket: „Kérlek, testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot!
8 Inkább kihozom nektek a két leányomat, akik még szüzek, velük tehettek, amit akartok! Csak a vendégeimhez ne nyúljatok, mert ők a vendégjog oltalma alatt állnak.”
9 De azok rákiáltottak: „Félre az útból! Mit képzel ez a jöttment? Majd ő szabja nekünk a törvényt! A végén te még rosszabbul jársz, mint a vendégeid!” Majd rárohantak Lótra, és be akarták törni az ajtót.
10 Ekkor a két angyal kinyújtotta a kezét, behúzták Lótot a házba, majd bezárták az ajtót.
11 A kinti tömeget — fiatalt és öreget egyaránt — vaksággal verték meg, úgy, hogy azok képtelenek voltak megtalálni az ajtót.
12 [12-13] Lótnak akkor a két angyal ezt mondta: „Lót, sürgősen el kell hagynod a várost! Vidd magaddal családod tagjait: gyerekeidet, vejeidet, rokonaidat is, mert az Örökkévaló azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk az egész várost. Az Örökkévaló meghallotta azoknak a segélykiáltását, akiket e város lakói bántalmaztak, mi pedig hamarosan el fogjuk pusztítani ezt a várost.”
13
14 Lót tehát azonnal fölkereste két vejét, akik a leányait vették feleségül, és sürgette őket, hogy hagyják el a várost, mert azt az Örökkévaló teljesen elpusztítja. De ők azt hitték, hogy Lót csak tréfál.
15 Már hajnalodott, és az angyalok egyre sürgették Lótot: „Induljatok már el! Fogd a feleségedet, meg a jelen lévő két leányodat, és menjetek már, hogy el ne vesszetek a várost sújtó csapás miatt!”
16 Lót még ekkor is tétovázott. Az Örökkévaló azonban irgalmas volt hozzá, ezért az angyalok kézen fogták Lótot, a feleségét, meg két leányát, és kivezették őket a városból.
17 Akkor az egyik angyal ezt mondta: „Sietve meneküljetek tovább, hogy életben maradjatok! Meg ne álljatok sehol a völgyben, és vissza se nézzetek! Fussatok a hegyek közé, hogy meg ne haljatok!”
18 De Lót ezt kérte: „Jaj, Uram, ne kelljen olyan messzire mennünk!
19 Ha már olyan irgalmas voltál hozzánk, és jóindulattal megkímélted az életünket, akkor ne kelljen a hegyek közé mennünk, mert útközben esetleg utolér a veszedelem, és meghalunk!
20 Látod, itt van a közelben ez a kicsiny város, hadd fussunk oda! Ott biztonságban leszünk, és életben maradunk.”
21 [21-22] Az angyal így válaszolt: „Rendben van, kérésed szerint lesz: nem pusztítom el azt a kicsiny várost — menekülj oda! De siess, mert amíg oda nem érsz, semmit sem tehetek!” Ezért hívják azt a várost Cóárnak.
22
23 Éppen akkor kelt föl a nap, amikor Lót Cóárba érkezett.
24 Ekkor az Örökkévaló tüzes kénesőt zúdított Sodomára és Gomorára — úgy zuhogott rájuk az égből, az Örökkévalótól, mint a záporeső.
25 Elpusztította és fölégette azokat a városokat és az egész völgyet, minden lakosukkal, és a környék növényzetével együtt.
26 Cóár felé menet azonban Lót felesége visszanézett Sodomára, és sóoszloppá változott.
27 Akkor reggel Ábrahám is korán kelt. Oda ment, ahol az Örökkévaló előtt állt.
28 Onnan Sodoma, Gomora és a völgy felé nézett. A távolból látta, hogy az egész vidék elpusztult, s már csak a füst száll fel onnan, mint a kemencéből.
29 De mikor az Örökkévaló elpusztította a völgyben lévő városokat, ahol Lót lakott, nem feledkezett meg Ábrahámról, Lótot kivezette a pusztulás elől.
30 Később Lót otthagyta Cóárt, mert félt ott maradni. Fölment a hegyekbe, keresett egy barlangot, és ott lakott a leányaival együtt.
31 Egyszer az elsőszülött leány azt mondta a húgának: „Nézd, apánk kezd megöregedni, és ezen a vidéken nincs senki, aki feleségül vehetne minket, ahogy az mindenütt szokás.
32 Gyere, itassuk le apánkat borral, és háljunk vele, hogy ne haljon ki a családunk!”
33 Úgy is lett: aznap este a két leány addig kínálta Lótot borral, amíg egészen megrészegedett. Akkor az idősebb leány az apjával hált. Lót azonban annyira nem volt magánál, hogy később semmire sem emlékezett.
34 Másnap reggel az idősebb ezt mondta a húgának: „Látod, tegnap én háltam apánkkal! Adjunk neki ma este is bort, és most hálj vele te. Így biztosan lesznek utódaink, és nem hal ki a családunk.”
35 Tehát aznap este a leányok ismét leitatták apjukat, majd a kisebbik leánya hált Lóttal, aki az egészből semmit sem fogott föl.
36 Így történt, hogy Lót mindkét leánya a saját apjától fogant gyermeket.
37 Az idősebb fiút szült, akit Moábnak nevezett el. Tőle származott a moábi nép.
38 A fiatalabbnak is fia született, akit anyja Ben-Amminak nevezett. Ettől a fiútól származnak az ammoniak.
A királyok második könyve 2 : 1 – 25
1 Amikor már közeledett az ideje, hogy az Örökkévaló forgószéllel fölragadja Illést a mennybe, Illés és Elizeus elindultak Gilgálból.
2 „Engem maga az Örökkévaló küldött Bételbe — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!” De Elizeus ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten. Amikor Bételbe érkeztek,
3 az ottani próféta-tanítványok megkérdezték Elizeustól: „Nem tudod, hogy az Örökkévaló még ma elragadja mesteredet tőled?” „Én is tudom, de hallgassatok!” — válaszolta Elizeus.
4 „Engem maga az Örökkévaló küldött Jerikóba — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!” Ő ismét ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten. Amikor Jerikóba érkeztek,
5 az ottani próféta-tanítványok megkérdezték Elizeustól: „Nem tudod, hogy az Örökkévaló még ma elragadja mesteredet tőled?” „Én is tudom, hallgassatok!” — válaszolta Elizeus.
6 „Engem az Örökkévaló a Jordánhoz küldött — mondta Illés Elizeusnak —, de te csak maradj itt!” De Elizeus megint ezt felelte: „Amilyen biztos, hogy él az Örökkévaló, és te is élsz, olyan biztos, hogy veled megyek, s nem hagylak el!” Így hát továbbmentek ketten.
7 A próféta-tanítványok közül ötvenen követték őket, de jókora távolságra megálltak, és onnan figyelték, mi történik. Amikor Illés meg Elizeus a Jordán partjára értek,
8 Illés levette a köpenyét, összehajtotta, és rácsapott vele a vízre. Ekkor a víz kettévált, s ők ketten száraz lábbal keltek át a folyón.
9 Amint a túlsó partra értek, Illés ezt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mielőtt engem elragadnak tőled!” Elizeus így válaszolt: „A benned lévő szellem kétszeres mértékét kérem!”
10 „Nehéz dolgot kértél — felelte Illés —, de ha meglátsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor megkapod, amit kértél. Ha nem, akkor nem kapod meg.”
11 Továbbmentek, és beszélgettek. Hirtelen egy tűzben égő harci szekér jelent meg, tűz-lovakkal, és elválasztotta őket egymástól. Illést a forgószél fölragadta a mennybe.
12 Elizeus mindezt látta, és fölkiáltott: „Atyám! Atyám! Izráel harci szekerei és lovai!” Elizeus nem látta többé Illést. Ezután Elizeus levetette a ruháját, és két részre szakította.
13 Amikor Illést elragadták, a köpenye lehullott róla. Ezt Elizeus fölvette a földről. Majd elindult vissza, a Jordán felé. A parton megállt,
14 fogta Illés köpenyét, rácsapott vele a vízre, és ezt mondta: „Hol van az Örökkévaló, Illés Istene?” A víz azonnal kettévált, és Elizeus átment a túlpartra.
15 Amikor a jerikói próféta-tanítványok csoportja meglátta Elizeust, ezt mondták: „Az Illésben lévő szellem megnyugodott Elizeuson!” Azután eléje mentek, és földig hajoltak előtte.
16 Majd ezt kérték Elizeustól: „Látod, itt van közülünk 50 erős férfi, hadd menjenek el, hogy megkeressék mesteredet! Talán az Örökkévaló Szelleme ragadta el, és letette valamelyik hegyen vagy völgyben.” De Elizeus ezt mondta: „Ne küldjétek el őket!”
17 De addig-addig unszolták, hogy végre beleegyezett: „Jól van, hát küldjétek el őket!” El is küldték azt az 50 fős csapatot, de háromnapi keresés után sem találták meg Illést.
18 Amikor visszatértek Jerikóba, ahol Elizeus volt, ő ezt mondta: „Mondtam, hogy ne menjetek!”
19 Ezután a jerikói férfiak Elizeushoz mentek, és ezt mondták: „Nézd, milyen jó lakóhely ez a város, amint magad is látod! Csak az a baj, hogy a vize egészségtelen, a földje pedig terméketlen.”
20 Elizeus ezt mondta: „Hozzatok nekem egy új tálat, és tegyetek bele sót!” Oda is vitték hozzá, amit kért.
21 Akkor Elizeus kiment a város melletti forráshoz, és beleszórta a sót, majd azt mondta: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Meggyógyítottam ezt a vizet, nem származik ezentúl belőle halál és terméketlenség.«”
22 A víz valóban egészséges lett, és attól kezdve mindmáig ilyen is maradt — úgy, ahogy Elizeus mondta.
23 Azután Bételbe ment. Amikor a dombon fölfelé közeledett a város kapujához, éppen egy csopor fiú jött ki a városból vele szemben. Csúfolni kezdték: „Menj innen, kopasz! Menj innen, kopasz!”
24 Elizeus visszafordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az Örökkévaló nevében. Ekkor két nősténymedve jött ki az erdőből, megtámadták a fiúkat, és közülük negyvenkettőt megöltek.
25 Ezután Elizeus elment a Kármel-hegyre, majd visszatért Samáriába.
Leave a Reply