MEGVÁLTÁS

ÜDVÖZÉS A keresztyén üdvösség nem arról szól, hogy szigorúan ragaszkodunk a teendők és mit nem szabadok listájához. A Róma 3:20 ezt olvassa: “Senki sem lesz igaz az ő [Istene] előtt, ha megtartja a törvényt.” Az ApCsel 16 egy példa a sok kalandra és kihívásra, amellyel a korai keresztény egyháznak szembe kell néznie. Beszámol Pál és Silás prédikációjáról, üldöztetésükről és bebörtönzésükről. Ahelyett, hogy elcsüggedtek volna, a börtönben a két keresztény imádkozott és himnuszokat énekelt. Földrengés rázta meg a börtönt, az ajtók kinyíltak, és az összes fogoly láncai kioldódtak. A börtönőr nagyon aggódva odalépett a kettőhöz, eléjük borult, és így könyörgött: „Uraim, mit kell tennem, hogy megmeneküljek?” Pál és Silás így válaszolt: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” (ApCsel 16:30-31). Az igeszakasz az üdvösség témájával, vagy technikailag a szóteriológiával kapcsolatban fontos. A hétköznapi nyelven az üdvösségnek köze van ahhoz, hogyan üdvözülünk vagy szabadulunk meg bukott állapotunkból. A sorozat egy másik cikkében[1] leírtak szerint lázadók vagyunk Isten képmására, elestünk, és helyreállításra szorulunk. Keresztény kifejezéssel az üdvösség erre a helyreállításra utal – a rossz helyretételére. Mi nem az üdvösség Mielőtt tisztáznánk az üdvösséget bibliai értelemben, hasznos lesz megvizsgálni az „üdvösség” olyan módjait, amelyek nincsenek összhangban a keresztény teológiával. Valószínűleg a munkaalapú megközelítés a leggyakoribb. Ahogy a neve is sugallja, ez az üdvösség megközelítése az emberi cselekedetekre támaszkodik, és arra, hogy mit tehetünk önmagunk megmentése érdekében. De ami az üdvösséget illeti, a kereszténység a Megváltó-központú, nem pedig önközpontú: „Mert kegyelemből üdvözültetek, hit által – és ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka – nem cselekedetek által, senki sem dicsekedhet” (Efézus 2:8-9 NIV). A jó cselekedetek a Krisztus általi üdvösség követésének természetes eredménye. Az üdvösség sem univerzális, vagyis nem mindenki üdvözül. Ez nem jelenti azt, hogy Isten nem szeret mindenkit. Valójában azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Timóteus 2:4). De egyedül Krisztus „az út, az igazság és az élet” (János 14:6). Az üdvösség a legalizmusban sem található. A keresztyén üdvösség nem arról szól, hogy szigorúan ragaszkodunk a teendők és nem szabadok listájához. A Róma 3:20 így szól: „Senki sem lesz megigazulva az ő [Istene] előtt, ha megtartja a törvényt; inkább a törvény által tudatosulunk a bűnről.” Mindannyian „híján vagyunk Isten dicsőségének” (Róma 3:23 NIV). Egyes hiedelmek azt állítják, hogy a bibliai értelemben vett üdvösségre nincs szükség. Ehelyett olyan kifejezéseket használnak, mint a „lelki felszabadulás” vagy a „megvilágosodás”. Legtöbbször ez megtalálható a keleti világnézetek változataiban, például a panteizmusban. Általában az alapgondolat az, hogy az emberi lényeknek csak azt kell felismerniük, hogy tökéletesek és isteniek, ami „üdvösséget” eredményez. De távolról sem vagyunk tökéletesek, és legbelül mindenki tudja ezt a tényt. Isten létezik, de Ő nem mi vagyunk, és mi nem vagyunk Ő. Bibliai üdvösség Mi tehát a bibliai üdvösség? Ez nem a művek, a legalizmus felvilágosítása, és nem univerzális. Mit kell tehát tennünk, hogy megmeneküljünk? Fontos észben tartani, hogy az üdvösség magában foglalja azt, amit Isten értünk tett, nem pedig azt, amit mi tehetünk érte. Isten kezdeményező szerepet vállalt megváltási tervében, és Krisztuson keresztül elér hozzánk. Ezért a válasz az üdvösség kérdésére Pál és Silás szerint: „Higgy az Úr Jézusban…” (ApCsel 16:31 NIV). A „hinni”-nek fordított görög szó az igeszakaszban pisteuo, jelentése: „hinni, hinni, bízni, azzal a következménnyel, hogy az ezen a bizalomon alapuló cselekedetek következhetnek.”[2] A hit tehát többet foglal magában, mint a tudás. Jézusról. Cselekedni is kell ennek a tudásnak a alapján, egyesítve a hitet és a bizalmat, és ennek megfelelően kell cselekedni. Az üdvösség magában foglalja a bűnbánatot is – az őszinte hajlandóságot arra, hogy gyökeresen megváltoztassuk viselkedésünket (lásd például Máté 3:2; 4:17; Márk 6:12; Lukács 13:3-5; ApCsel 2:38). Létezik bizonyos fokú alázatosság, amelyre részünkről is szükség van ahhoz, hogy alávetjük magunkat Krisztusnak és elnyerjük az üdvösséget. A börtönőr történetében például azt mondják nekünk, hogy „remegve borult Pál és Silás előtt” (ApCsel 16:29). Ő is „Uramoknak” szólította őket, a tisztelet kifejezését használva, és elismerte Pál és Silás tekintélyét Krisztusban. Más szóval, a szerepek felcserélődnek. Ahelyett, hogy a keresztény foglyok a börtönőr fennhatósága alatt állnának, a börtönőr az, aki alázatosan hódol nekik, őszintén keresve Isten üdvösségét. Üdvösség: egyszerű, de mély Az üdvösség keresztény üzenete elég egyszerű ahhoz, hogy mindenki megértse, de elég mély ahhoz, hogy egy életen át tartó tanulást igényeljen. Az üdvösség nagyon szorosan összefügg a teológia más vonatkozásaival, mint például Krisztus engesztelésének jelentésével, az emberi állapottal, Isten tulajdonságaival, mint például igazságosságával és szentségével, örökkévaló sorsunkkal és még sok mással. A „Jézus az Úr” egy egyszerű kijelentés a hitről, de az üdvösséggel kapcsolatban fontos tudni, hogy ki Jézus, kinek vallotta magát, és mit jelent hinni és követni Őt. Pál apostol az üdvösség üzenetét – az evangéliumot – foglalta össze az 1Kor 15-ben, ahol isteni ihletésre ezt írta: „Most, testvéreim, emlékeztetni akarlak benneteket arra az evangéliumra, amelyet hirdettem nektek, amelyet befogadtatok és amelyen ti. foglaltak állást. Ezzel az evangéliummal üdvözülsz, ha szilárdan ragaszkodsz az igéhez, amelyet hirdettem neked. Különben hiába hittél. Mert amit kaptam, azt mindenekelőtt továbbadtam nektek: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, hogy eltemették, harmadnapon feltámadt az Írások szerint, és megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek” (1Korinthus 15:1-5 NIV). Ebben a részben Pál hangsúlyozza Krisztus szó szerinti halálát és feltámadását, „a mi bűneinkért”, ennek bibliai alapjait (elismerve a Biblia tekintélyét), és Krisztus feltámadása utáni számos megjelenése által nyújtott bizonyítékot. Krisztus: Az üdvösség központja De nem várjuk el tőlünk, hogy „csak higgyünk” és üdvözüljünk, anélkül, hogy bizonyítékra vagy észre hivatkoznánk. A hit természetesen szerepet játszik az üdvösségben, de van különbség a vak hit és a megigazult hit között. Például még az ApCsel 1:3 is megjegyzi Krisztust: „Szenvedései után megmutatta magát ezeknek az embereknek, és sok meggyőző bizonyítékot adott arra vonatkozóan, hogy él”, míg az ApCsel 26:25-ben Pál kijelenti, hogy keresztény hite: „ igaz és ésszerű.” Amikor Pál és Silás azt mondta a börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” (ApCsel 16:31 NIV), megértik Krisztus központi szerepét az üdvösségben. A „megváltott”-nak fordított szó mély teológiai vonatkozású, jelentése: „menteni, megmenteni, megszabadítani; gyógyítani… helyes kapcsolatban lenni Istennel, azzal a következménnyel, hogy az üdvösség előtti állapot súlyos veszély vagy szorongás volt” [3] Krisztus halála és feltámadása mindannyiunk számára lehetőséget kínál az üdvösségre. Mikor van itt az ideje, hogy elfogadjuk az Ő ajánlatát? Ahogy CS Lewis mondta: „Most, ma, ez a pillanat, itt a lehetőség, hogy a megfelelő oldalt válasszuk. Isten visszatart, hogy megadja nekünk ezt a lehetőséget. Nem tart örökké. El kell fogadnunk vagy el kell hagynunk.”[4] [1] Lásd: „Emberi lények: Lázadók Isten képmására?” [2] NIV Exhaustive Concordance (Zondervan, 1999), elektronikus kiadás. [3] Ugyanott. [4] CS Lewis, Mere Christianity (Macmillan, 1952), II. könyv, 6. fejezet, p. 66. Copyright 2009 Robert Velarde.